Valaki fogta magát, összeszedett néhány kötetet, beletette őket egy szatyorba, aztán otthagyta a városnak. Nem tudom, ki volt. Talán költözött, talán meghalt benne egy korszak, talán csak rájött, hogy a polcon porosodó könyvnek több esélye van egy idegen kezében, mint az ő nappalijában.
Tudtommal jelenleg nincs BookCrossing-akció Csabán. Nem volt nagy bejelentés, nem szólt fanfár, nem állt mögötte marketinges. Csak egy ember, aki úgy gondolta, másnak még jól jöhet az, ami neki már nem kell.
És valahol itt kezdődik az egész.
„Utáltam a könyvet, minek az egy srácnak” – énekelte a drága Deák Bill, és biztosan sokan bólogattak rá. Mert hát egy rendes srác ne olvasson, inkább igyon, focizzon, szereljen motort, vagy legalább nézzen úgy, mintha valami fontos dolga lenne. A könyv meg maradjon a lányoknak, a szemüvegeseknek, meg azoknak, akik túl sokat gondolkodnak.
Butaság.
Könyvek a vadonban – Fotó: Such Tamás / behir.hu
A könyv nem lányos. Nem fiús. Nem öltönyös és nem munkásruhás. Nem kérdezi meg, honnan jöttél, mennyit keresel, vagy hány sört bírsz meginni. A könyv egy eszköz. Néha menekülőút, néha pofon, néha egy idegen ember mondata, ami pontosan akkor talál el, amikor már azt hitted, téged semmi nem tud meglepni.
És nem, nem kell mindenkinek Dosztojevszkijjel a hóna alatt járnia. Nem kell szépirodalmi mártírnak lenni. Lehet olvasni krimit, életrajzot, képregényt, szakácskönyvet, Messengert, bármit. A lényeg, hogy találj benne valamit, amitől egy kicsit több leszel, vagy legalább kevésbé hülye, mint tegnap voltál.
Persze a könyvesboltok ilyenkor még csendesek. Decemberben aztán mindenki hirtelen könyvet vesz. Ajándékba. Szép papírba csomagolva, szalaggal átkötve, mintha az olvasás is csak karácsonyi dekoráció lenne. Aztán januárban megint visszaáll a csend.
De az a zöld szatyor ott volt a padon. Ingyen. Mindenféle ünnepi felhajtás nélkül.
És talán ez volt benne a legszebb: valaki nem akarta megmondani, mit kellene olvasnod. Csak adott egy esélyt, hogy találj valamit.
Néha ennyi is elég. Egy pad, egy zöld szatyor, néhány könyv, és egy idegen, aki még hitt abban, hogy érdemes továbbadni valamit.
