Jó eséllyel megpillanthatjuk a költőhely közelében, tetőn, háztetőn, kazal tetején, száraz fán üldögélve. Kül- és belterületeken is keresi az emberi létesítményeket, házakat, istállókat, magtárakat, szénatárolókat, kazlakat.
Sok babona és hiedelem fűződik a kis bagoly nevéhez, de az is igaz, hogy már évszázadokkal ezelőtt rájöttek, hogy táplálkozása révén nagyon sokat segít a ház körüli kártevők létszámának szabályozásában. Táplálékának jó részét ugyanis az apró rágcsálók, mezei pockok, háziegerek alkotják, de a nyári időszakban sok rovart is pusztít. Nem veti meg az apró énekesmadarakat, esetenként a békákat sem.
Magyarországon belül az Alföldön, és általában a sík területeken a legelterjedtebb. Bebizonyosodott, hogy az élőhely-választásnál nemcsak az emberi létesítmények, hanem a legeltetett, kaszált gyepek, a külterjesen művelt szántók, fasorok, fás ligetek jelenléte is fontos szempont számára. A ’80-as években tapasztalt állománycsökkenés után ma már elmondhatjuk, hogy a számukra megfelelő élőhelyeken a kuvikok létszáma stabilizálódott, sőt néhol növekedés is megfigyelhető. A Kis-Sárréten is hasonló a helyzet, minden faluban hallani éjszakánként jellegzetes hangját, sőt külterületi állattartó telepeken, elhagyott tanyákon is megtelepszik. Költ a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Földesi Állattartótelepén is, ahol évek óta a betárolt szénakazalban fészkel.
A kuvik rendkívül hűséges, monogám madár. Nemcsak a párjához, hanem a költőhelyéhez is ragaszkodik. Háborítatlan helyeken, lakatlan házakban, romos padlásokon, kémények kürtőiben hosszú éveken keresztül neveli fiókáit. A költési ideje nagyban függ az időjárástól és ezzel összefüggésben a táplálék mennyiségétől és minőségétől. Általában elmondhatjuk, hogy április vége felé kezd kotlani, s általában 3-5 tojást rak.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
