Öt fiatal színművész, köztük Gubik Petra vehette át a 2018-as Junior Príma díjat színház- és filmművészet kategóriában októberben a budapesti Nemzeti Színházban. A Békéscsabai Jókai Színház felfedezettje, a Színitanház egykori diákja, az Operettszínház tagja máig hálás azoknak, akik a pályán elindították.
– Szívből gratulálunk, Petra! Nagyon büszkék vagyunk Rád „itthon”. Beszélgessünk kicsit a Junior Príma díjról! A színházak jelölnek művészeket, utána zsűri dönti el, hogy ki kapja az elismerést. Tudod azt, hogy mely szerepeid alapján ki jelölt? Vagy sejted?
– Az idei Junior Príma Díjra a Budapesti Operettszínház főigazgatója, Lőrinczy György terjesztett fel. Ez volt a negyedik jelölésem. Nem sejtettem, ő árulta el, gondolom, hogy az eddigi munkásságom alapján jelölt.
– Kaptál-e indoklást a díj átadásakor?
– A Nemzeti Színház Gobbi Hilda színpadán a díjat Káel Csaba filmrendező, Érdemes művész, a Müpa vezérigazgatója adta át nekem, ő prezentált, mielőtt a színpadra szólított. Arra a pár lépcsőfokra életem végéig emlékezni fogok, amit a színpadra vezető úton tettem meg. Egy mérföldkőhöz értem. Nagyon szép indoklást kaptunk mind az öten, díjazottak, de én inkább bemutatásnak mondanám ezeket, amiket a rólunk készült kisfilmünk egészített ki. Az egy megható pillanat volt, átfutott az agyamon, hogy honnan is indultam és hová jutottam.
– Békéscsabán örömmel tölt el mindenkit, hogy sokáig ennek a színháznak a tagja voltál, itt fedezték fel a tehetségedet. Mit adott Neked a Jókai Színház és a Színitanház?
– A díj átvétele után volt lehetőségünk kisebbfajta beszédet mondani a pódiumon. Ezt ti nem hallhattátok, de én elsőként említettem a Békéscsabai Jókai Színházat a köszönetnyilvánításnál, hiszen ez volt az első kőszínház, ahol igazi társulatban színészként működhettem. Lehetőséget kaptam, ezt sosem feledem. Merő Béla osztályában végeztem. Fekete Péter pedig, a teátrum akkori igazgatója hitt bennem és bizalmat szavazott nekem. Otthonomnak tekintem Békéscsabát, ott nőtem fel, nagyon sok kedves emlékem fűződik a Jókai Színházhoz.
– Gondolsz-e még néha a szép békéscsabai évekre?
– Sok barátot, kollégát kaptam ott. Ahogy említettem, nem felejtek. Hálás vagyok mindenért, amit ott tanultam, mert az alapokat ott sajátítottam el. Tizenkilenc évesen kerültem a színházhoz, Elton John – Tim Rice: Aida című musicalének főszerepét kellett eljátszanom. Azt követően pedig jó pár darabban dolgozhattam ott, amire mindig mint kedves emlékre gondolok. Remélem, hogy még sok alkalmam lesz a Jókai Színház színpadán állni!
– Miben játszol most, és milyen újabb szerepek várnak Rád az őszi évadban?
– Szeptember végén mutattuk be Szörényi-Bródy: István, a király rockoperáját, Székely Kriszta rendezésében. Most éppen a Maya című operettet próbálom, amiben Barbarát alakítom majd. Ez egy komikus figura, ahol elő lehet hozakodni (sőt, kell is) a rejtett humortartalékokkal. Új műfaj számomra, ugyanis operettben még nem volt alkalmam játszani, csupán statisztáltam egykor a békéscsabai Csárdáskirálynőben, de azóta nem találkoztam ezzel a könnyedebb műfajjal, így ez most új dolog. Kíváncsi vagyok, hogyan sül el. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen most vagyok végzős drámainstruktor szakos hallgató, diplomamunkaként készíteni kell egy monodrámát, most ez foglal le. Jurás Jenő: Ne szakítson félbe! című monodrámája szolgáltatja az alapgondolatot, ebből készítünk egy zenés, egyfelvonásos előadást, melynek szövegét Galambos Attila, a zenéjét pedig Nyitrai László írja.
– További sikereket kívánok, és mindig szeretettel várunk haza!
Niedzielsky Katalin
