A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, a Békéscsabai Zsidó Hitközség és a Békés Megyei Zsidóságért Alapítvány közösen tart megemlékezéseket vasárnap, Békéscsabán, a magyar Holokauszt békéscsabai és Békés megyei áldozatai deportálásának 75. évfordulója alkalmából. A megemlékezés a Holokauszt gyermekáldozatainak arca emléktábla avatásával kezdődött délelőtt 11 órakor.
A megemlékezést és emléktábla avatást a Szent István tér 9. szám alatt, Neumann Gábor szülőházánál rendezték meg.
Horváth Sándor, a Békéscsabai Zsidó Hitközség elöljáróságának tagja kiemelte: az emléktábla Neumann Gábor testvére, Naményi Péter, Nagy Ákos, és Békéscsaba Megyei Jogú Város jóvoltából jöhetett létre.
Naményi Péter arról beszélt, édesapját, Neumann Elek földbirtokost munkaszolgálatra hívták be, aki édesanyját, 9 hónapos várandós feleségét, Róna Margitot és 4 éves kisfiát, Gábort hagyta otthon. Június 26-án tették őket vonatra Auschwitz-Birkenau felé. Június 29-én érkeztek meg, a Marianne-ként várt baba felteheteően addig megszületett, ám sorsa ismeretlen.
– A szívügyem volt az, hogy az emlékük örökké megmaradjon, így született meg a Békéscsabai Zsidó Hitközséggel együtt a tábla állításának a gondolata. A várossal együtt a célom az volt, hogy ne csak a testvéreimnek állítsak emléket, hanem a Holokauszt összes gyermekáldozatának – fogalmazott beszédében Neményi Péter.
Nagy Ákos, a MAZSIHISZ elnöki kabinetjének vezetője kiemelte, hogy a megemlékezésekkor általában számok lebegnek előttünk. Azonban minden szám mögött egy-egy ember, sors áll. Mint mondta: amikor ezzel a témával találkozott, az olyan volt számára, mint amikor az ember szerelembe esik.
– Megláttam ennek a kisfiúnak a fotóját az SZTK rendelőben. Tudják milyen az: steril környezet, nem nagyon gondolunk arra, hogy itt találkozhatunk a történelemmel. A kisfiammal voltam ott, orvosi vizsgálatra vártunk Izraelben. Amikor megláttam ezt a fotót, heves szívdobogás fogott el. Amikor elkezdtem olvasni a történetet, amit magyarul töltöttek ki egy adatlapra a falon, akkor azt éreztem, hogy olyan találkozás történt, amivel mindenképpen kezdenem kell valamit. Amikor hazaértünk, elkezdtem böngészni az interneten, hogy jobban megismerjem a kisfiú történetét. Azt, hogy mi közöm van hozzá és hogyan tudnék hozzá kapcsolódni azon kívül, hogy ő is magyar volt? Szinte semmit sem találtam. Nem tudtam, vannak-e leszármazottai, élő rokonai. Ezt követően indítottam el a blogomon a keresést, ennek köszönhetően kerültem kapcsolatba Neményi Péterrel – ismertette beszédében Nagy Ákos. Mint mondta, ezt követően sok információt találtak a családról és a történetükről, ennek köszönhetően jöhetett létre az emléktábla. Végül azt tanácsolta a jelenlévőknek, hogy mindenki válasszon egy Holokauszt-túlélőt és ne csak számokban gondolkodjanak.
A megemlékezést a jelenlévők közös imádsággal zárták.
