A pihegő Kikötő kocsma szomszédja melletti ház előtt egy ketrecben csibék csipkedték a füvet. Közelebb lépve kiderült, ezek kiskacsák – illetve volt néhány nagyobb és két kisebb. Ráadásul érthetetlen volt a helyzet, ugyanis a kacsa tesók jó 15 méterre ott lubickoltak az Élővíz-csatornában. Akkor ők miképp kerültek rács mögé? Hamarosan kiderült.
Egy tengerimalacos ketreccel a hónuk alatt megjöttek a gazdák + a gyermekeik. Majd beterelték – most már megtudtuk – a hét kislibát és a két kiskacsát. Közvetlenségüknél csak az én zavarodottságom volt nagyobb, hiszen úgy beszélgettünk, mintha ezer éve ismernénk egymást.
Elmondták, miután a szomszédjuknak nem volt kedve füvet nyírni, így szabad kezet, szárnyat és csőrt kaphattak a környezetbarát biofűnyíróik.
„Kihozzam a pávánkat is?” – kérdezte Tárnok Mónika, azaz az anyuka. Nos, ez az a pillanat, amikor az ember arra kéri a mellette állót, hogy csípje meg.
Mónika biológus, állatkerti gondozóként végzett a szegedi egyetemen (ők eredendően egy, a Tisza-parti város melletti tanyán élnek, csak most az egész baromfiudvarral eljöttek nyaralni a nagymamához). Így szerintem semmi meglepő nincs abban, hogy 42 kiscsibe (kendermagos, dísztyúk, holland bóbitás), kacsa, liba, tik, egy menhelyi kutya, egy néhány hetes cica (aki egyelőre csak skubizza a szárnyas haverokat) és egy páva színesítette az udvart.
Galéria
„Amikor két hete Békéscsabára elhoztuk – mutatott a pávára –, egyből átrepült a szomszédos Kikötő kocsma udvarára. Az volt a szerencsénk, hogy derékig ért a gaz, és ahelyett, hogy tovább szállt volna, inkább el kezdett kúszni a gyomban. Így időben becserkésztük.”
Ja… és majd’ elfelejtettem: az állatok közt mezítlábasan még ott szaladgált Mónikáék négy kisklampója: Kincső, Áron, Peti, Tomi.
Alapvetően nincs unalom a portán.
