70 éves a bábjátszás Békéscsabán – a Napsugár gálával is készül

2019. szeptember 6. 14:16 | Mikóczy Erika

Hetvenéves születésnapját ünnepli idén a bábjátszás Békéscsabán. A bábelőadások hét évtizede töretlen népszerűségnek örvendenek a megyeszékhelyen. A jubileumról, valamint a Békéscsabai Napsugár Bábszínház új évadáról Lenkefi Zoltán igazgatóval a 7. Tv Művészbejáró című műsorában Szabó Rita műsorvezető beszélgetett.

– 70 év nagyon hosszú idő. A bábjátszásra vonatkozóan milyen főbb állomásokat, meghatározó időpontokat emelne ki a hét évtizedből?

 

Még csak negyven páréves vagyok, személyesen tehát nem emlékezhetek vissza például az '50-es évekre. Viszont kutatom ezt a területet, és nagyon sokféle dologgal találkozom abból az időszakból is. Lényegében, amit ki lehet emelni, az a borzasztóan fontos tény, hogy a csabai bábegyüttes megmaradt. Az ’50-es évek elején volt egy olyan időszak – különböző dokumentumok bizonyítják –, ahol ezernél is több bábegyüttes, amatőr bábcsoport működött Magyarországon, 1951-ben Békés megyében például 30 fölötti. Aztán ez egyre csak visszafelé fejlődött, azonban Békéscsabán a Napsugár Bábegyüttes meg tudott maradni. Rendkívül hányattatott sorsa volt. Kiadunk egy könyvet majd erre az évfordulóra, abban el lehet olvasni, hogy micsoda helyzetek jöttek elő.

 

 

Volt egy időszak, amikor a posta támogatta a bábegyüttest, és a posta egyik irodájában kaptak helyet. Aztán kiadott egy olyan rendeletet a vezetőség, hogy oda csak postai személyzet mehet be… A lehető leglehetetlenebb helyzetekbe kerültek, és mégis megmaradt az együttes. Mégis vették a fáradságot, amikor kirakták a bábokat, azokat összeszedték, aztán találtak egy újabb helyet, és mindig egy újabbat. Nyilván ehhez hozzátartozott az is, hogy akik vezették a bábegyüttest, azok mindig is erősen lokálpatrióták voltak. Mindent megtettek azért, hogy működhessen, és szerintem ez a legfontosabb. Természetesen voltak nagyon nagy sikerek is. Meg kell említeni, hogy volt egy Cantata Profana, amit aztán világszerte megismert sok-sok néző. Volt egy Hamupipőke, amit nagyon szerettek, sokan talán még most is emlékeznek rá. Nagyon sok előadás jött létre itt a régi időszakban is, és egyre több a 2005 óta működő bábszínházi időszakban.

 

– Mi lehet a titka annak, hogy 70 éve jönnek a sikerek? Nyilván ez többtényezős.

 

Egyrészt az, hogy lokálpatrióta közösség dolgozik együtt minden esetben. Nagyon szeretjük ezt a környezetet. Én például nem szeretnék Budapesten dolgozni, pedig dolgoztam. Nekem az egy másik világ. Fiatalon még azt gondolja az ember, hogy minden Budapesten van. De azt kell, hogy mondjam, hogy én nagyon jól érzem magam itt a bőrömben, és nagyon szeretem azt, amit csinálok. Nyilván ez a másik kritérium, hogy nagyon szeressük azt, amit csinálunk. Igyekezzünk mindig fejleszteni saját magunkat, mindig újat és újat nyújtani. Ebben a fejlődésben benne van az is, hogy próbáljunk reflektálni arra, hogyan reagál a közönség.

 

– Mennyire befogadó, mennyire nyitott akár a békéscsabai, akár a megyei közönség a bábjátszás, az előadások, a különböző programok iránt?

 

Nagyon nagy munka, hogy a bábszínházzal való ismerkedési időszakból átjussunk abba, hogy már tudja a közönség, mit várhat egy bábszínházban. Bár Békéscsabán hosszú éveken keresztül volt bábegyüttes, és rengeteg előadást játszottak, amikor édesapám (Lenkefi Konrád, a Napsugár Bábegyüttes művészeti vezetője) meghalt, akkor 1995-től egy átmeneti időszak jött, és majdnem elhalt az a fajta bábelőadásokra járás, ami korábban megvolt. Amikor mi elkezdtük ezt a munkát, akkor ez nagyon erősen érezhető volt. Próbálkoztunk mindenféle előadással. Voltak köztük olyanok, ahol kockákat rakosgattak egymásra, és a pedagógusok meg voltak botránkozva, hogy miért is akarjuk mi ezt, hiszen ez egy absztrakt színház. Természetesen megijedtek attól, hogyan fogják majd ezt levezetni a gyerekekkel. Akkor rádöbbentem, hogy muszáj valamilyen felkészítést tennünk elsősorban ahhoz, hogy aztán eljuthassunk oda, hogy amikor egy kockát látnak a színpadon, akkor azt fának, virágnak, bármi másnak értelmezzék, amit sugall a darab. Ez egy nagyon nehéz feladat, de mostanra már működik. Igyekszünk nagyon sokszínű dolgokat csinálni, hogy mindenki megtalálhassa benne a jót, a magának valót.

 

– Hányattatott sorsa volt tehát a bábjátszásnak. Mikortól lehet azt mondani, hogy a virágkorát éli a bábjátszás és a bábszínház?

 

Ez nem feltétlenül épülettől, vagy háttértől függ, hanem attól a csapattól, aki együtt dolgozik, és azoktól az előadásoktól, amik sikerre vitték lényegében vagy a bábegyüttest vagy a bábszínházat. Nagyon sok ilyen volt. Ahogy mondtam, az elején volt például a Cantata Profana című előadás, amit '60-as években adtak először. Akkor még élt Bartók Béla fia, és mint hagyatékkezelő, sokáig nem engedte, hogy ezt az előadást játsszák, mert nem látta a színpadi megoldását. Nem tudta elképzelni, hogy létezhet ilyen. Hosszas levelezés után édesapámhoz eljött az ifjabb Bartók Béla, és megnézte az előadást. Mondta, hogy szeretné, ha kétszer játszanák el neki, mert ez egy nagyon tömény anyag. Aki ismeri a zenei anyagot, tudja, hogy nem egy könnyen fogyasztható dolog. Ifjabb Bartók Béla végignézte kétszer, és egyszer csak azt mondta, hogy rendben van. Ugyanis tudta, mi az, amit megengedhet az ő édesapja hagyatékával, és mi az, amit nem. Úgy gondolta, hogy amit itt látott, az belefér. Aztán jött is a siker, és nagyon-nagyon sokat, sok helyen játszották. Sok kritika, rengeteg cikk olvasható abból az időszakból, amelyek méltatják ezt az előadást. Hasonló egyébként a Hamupipőke című előadás is, ami szintén nagy körutat járt be. Abban az időszakban, a ‘90-es évek közepe tájékán elkezdtünk Franciaországba járni a bábegyüttessel. Ez úgy történt, hogy eljött a bábfesztiválra egy ilyen kulturális szervező, és azt mondta, hajlandó lenne mentorálni ezt a produkciót úgy, hogy kiviszi Franciaországba, és megmondja, hol kell játszani. Akkor apu ennek nekiállt, és úgy összehozták, hogy többször is voltunk Franciaországban. Mondjuk ez nagyon kemény munka volt, mert ha azt mondják, hogy 3 hét alatt 30 eladást kell játszani, akkor úgy kell. Viszont megérte, mert olyan dolgok történtek velünk, amik szerintem senki mással. Volt például a Hamupipőkének egy olyan verziója, ahol kimentünk Franciaországba, és két napot próbáltunk egy szimfonikus zenekarral. A szimfonikus zenekar együtt játszotta az előadást velünk. Zseniális volt, most is ráz a hideg, ha rágondolok. Nagyon jó élmények voltak. Aztán persze már az új bábszínházzal is voltak olyan alkalmak, amikor a leszakadt mennyezetet kellett takarítsuk próba helyett, vagy folyt be az eső a plafonról… Ezer ilyen történetet tudnék mondani. De mégis az a fontos, hogy mi emberileg össze tudjunk tartani. Azokat a problémákat mi meg tudjuk oldani, és nem merengünk sokáig azon, hogy jaj de sok gondunk van, hanem inkább az a fontos, hogy az alkotás segítsen rajtunk.

 

– Számos sikert ért el tehát a békéscsabai bábjátszás. Országos viszonylatban ön szerint hol helyezkedik el?

 

Amikor édesapám elment, akkor nagyon jó helyet foglalt el országosan a bábegyüttes. Azt remélem, hogy most is így van. Nagyon dolgozunk azon, hogy elismerjenek bennünket. Ez egy nagyon nehéz kérdés. Nagyon sokféle meglátás van bábszínház és bábszínház között is. Nagyon sokféle irányítás van a bábos vezetők között. Nekünk a legfontosabb dolog az, hogy egy olyan jellegű bábszínházat csináljunk, amiben minden van. Van drámai jellegű előadás, van komikus jellegű, de mi játszunk vásáriakat is, nyilván különbözőféle technikákkal. Éppen azért, hogy mindenki megtalálhassa benne azt, amit szeret. Nagyon nehéz rangsort állítani. Mindenhol mások a fenntartók, mindenhol mások a vezetők, mások a városban élő emberek, másképp fogadják, mindenhol más a kultúrája az adott bábszínháznak. Vannak nagyon jók, akiket lehet érzékelni országosan, de azt gondolom, mi nem vagyunk kevesebbek, csak mások.

 

– Terveznek-e valamilyen külön programot, a 70 éves születésnap megünneplésére?

 

Szeptember 13-14-15-én van egy nagyhétvégénk, ami egy kicsit úgy fog kinézni, mint egy bábfesztivál. Természetesen kisebb méretekben, mert ez mégiscsak egy születésnap. Különböző programokkal várjuk az ideérkezőket. Lesznek babaelőadások, lesznek gyerekeknek szóló előadások, lesz egy gálaműsorunk, amire készülünk, és amire a régi bábosok visszajönnek hozzánk. Már most megvoltak a próbák, nagyon jól zajlottak, megható pillanatok voltak. Mert vannak köztük olyanok, akiket 20 éve nem láttunk, hiszen elköltöztek az ország másik felébe, már nem járnak Békéscsabára. De próbáltam összefogni azokat, akik ebben benne voltak régebben. Megható, szép lesz a gálaest. Lesz például felnőtt előadás is, amit nagyon ajánlok mindenkinek. Ez a Vaskakas Bábszínháztól Markó-Valentyik Anna előadása, Polc Alaine egy pár írásából összeállított bábszínházi adaptáció. Az a címe, hogy „Ideje a meghalásnak”. Nagyon nehéz témával foglalkozik Anna, de nagyon jól. Ez egy egyszemélyes játék. Illetve van egy bábja, ami egy idős hölgy, és a kettejük között történő dolgokról szól ez az egész. Utána a szeptember 21-ei hétvégén is lesz egy-két előadás. Ezeket folyamatosan láthatják majd a mi honlapunkon, a facebook oldalainkon, de a 7. Tv-ben is. Várunk mindenkit szeretettel.

 

– A születésnapon túl indul az új évad is. Mit lehet erről tudni? Hány előadással készülnek, és mit emelne ki az éves programból?

 

Mindent kiemelek. Ugyanis az van, hogy megint olyan meséket sikerült összeválogatnunk, ami mindegyik a maga módján kicsit szívügyem is. Lesz egy „Bolondos mesék” című előadásunk. A magyar néprajz nagyon szereti a kicsit bolondabb figurákat, mint a Bolond Istók, Bolond Mihók, Kolontos Palkó, és ezeket nagyon jól karikírozza, nagyon jól meg is írja. Benedek Elek meséiből válogatunk, és abból próbálunk egy olyan előadást összehozni, ahol 3-4 mese lesz egymás mellett. Aki látta a Csacsifogat című előadást – ami méltán sokat játszott előadás – annak a folytatásának gondoljuk ezt. Különböző ágakból készülnek a bábok, egy nagyon jó hangulatú dolog lesz. Aztán a következő, a „Vadhattyúk” című előadás, amit Rumi Laci rendez. Ő vissza-visszatérő rendező nálunk, sok előadásunkat rendezte. Ez egy olyan nagy előadás, amiben nagyzenekar, az összes színészünk, és mindenki, aki él és mozog, benne van. Hattyúvá változott fiúkról szól. Láttam annak idején ezt az előadást Budapesten a bábszínházban, gyakorlatilag a bábok és a díszletek onnan vannak egy koprodukció révén. De egy teljesen új rendezésben adjuk elő, más térben, más színészekkel. Februárban Adamik Zsoltnak az egyik írását fogjuk megcsinálni. Az a címe, hogy „Bibedombi szörnyhatározó”. Zsolt itt volt velünk a drámaíró versenyen az előző évben, és összebarátkoztunk. Elmondta, hogy ezt a könyvet szeretné már régóta megcsinálni bábszínházban. Aki ismeri, az tudja, hogy európai gyermekkönyvek között a 170 legjobb gyerekkönyv közé választották be ezt a szörnyhatározót. Ez egy rendkívül jó téma. Arról szól, hogy a gyerekek mitől félnek. Nyilvánvalóan ezt meg is jelenítik maguknak. És arról is, hogyan tudják ezt legyőzni. Ez egy imádható téma, hiszen mindenki fél valamitől, úgyhogy ezt is nagyon várjuk. Ez is nagy produkció lesz, és egy kicsit másféleképpen gondolkozva közelíti meg a bábszínházat. Annál is inkább, mert az Ibsen teremben lesz. Az a terv, hogy a gyerekek Bibedomb kellős közepén fognak ülni, és körbe fogják játszani őket a színészek, tehát a gyerekek is be lesznek vonva az előadásba. Zsolt Békés megyei, ahogy Kiss Ottó is, akinek a „Léghajó a Bodza utcában” című szerzeményének a színpadi változatát is láthatják majd a nézők. Ez is egy koprodukció lesz a zalaegerszegi Griff Bábszínházzal. A fő előadásaink mellett lesznek babaelőadások, és természetesen lesz bábos drámaíró verseny is. Egész különböző dolgokkal fogjuk segíteni a 70 éves évfordulót. Tervezünk egy olyan pedagógiai programot, ahol igyekszünk majd osztálytermekbe kimenni, és egy kicsit a bábszínházról beszélgetni. Természetesen olyan helyekre, ahol ezt szívesen látják. Úgy érezzük, hogy ez is fontos. Akár a színház, akár a bábszínház így előkészíti azt, hogy amikor majd elmennek oda, akkor mit látnak, mi az, ami ott történik. Sok mindennel készülünk.

 

– Az elmúlt 70 évről már halhattunk. Beszéljünk arról, hogy mi lesz a következő 70 évben.

 

Azt nem tudom, de most nagyon sok tervünk van. A legaktuálisabb ez a Beliczey-kúria, a Munkácsy-negyed, hisz ott lehet majd a bábszínház. A tervezési folyamat legvégén vagyunk, elkészültek már a költségvetések, ezekkel kapcsolatban vannak tárgyalások. Igyekszünk arra vinni a dolgot, hogy kiíródjon a közbeszerzés – a folyamat ott tart, ahol kell. 2021 végére kellene átadni ezt az épületegyüttest. Rengeteg munka van benne, a biztonsági rendszertől a fűtésen keresztül, a színpadok technikai megoldásaiig, a világításig, a hangtechnikáig mindent aprólékosan át kell gondolni. Nagyon jó tervezőcsapat dolgozott együtt velünk. Azt gondolom, hogyha ez elindul, nagyon szép dolog lesz, és sok más feladatot is hoz magával. A bábszínházon túl ott vendéglátó felületek lesznek, gyermekfoglalkoztatással szeretnénk foglalkozni, különböző bábcsoportokat és bábkészítő csoportot indítani. Sok új gondolatunk van, sok mindent szeretnénk, amit a jelenlegi körülményeink között nem tudtunk megvalósítani.

 

A jubileumi hétvégi program

 

2019. szeptember 13. (péntek)

  • 16:30    A lepkeoroszlán (6 éves kortól)

  • 17:45    70 éves a bábjátszás Békéscsabán kiállításmegnyitó (a belépés díjtalan)

  • 18:45     Napsugártól Napsugárig Történetek a hetvenéves békéscsabai bábjátszásról könyvbemutató (a belépés díjtalan)

2019. szeptember 14. (szombat)

  • 10:00    Gyuszi (babaszínház)

  • 11:00    Világszép Nádszálkisasszony (4 éves kortól)

  • 18:00     70 év bábok között gálaműsor

2019. szeptember 15. (vasárnap)

  • 10:00     Évszakok (babaszínház)

  • 19:00     Ideje a meghalásnak (felnőtt előadás)

2019. szeptember 21. (szombat)

  • 10:00     Titokzatos jóbarát (4 éves kortól)

  • 16:00     A helység kalapácsa (6 éves kortól)

Az előadásokra előzetes jegyfoglalás szükséges, telefon: 66/333-261; 20/293-5626.

Jegyár: 1000 Ft /fő/előadás.

A műsorváltozás jogát fenntartják. A programsorozat támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

 

További programok »

Itthon

Fidesz: Stabil a város költségvetése

A város költségvetése stabil, kiszámítható és a terveknek megfelelően alakul – fogalmazott a Fidesz-frakció vezetője a ciklus utolsó közgyűlését értékelő sajtótájékoztatón. A párt képviselői emellett értékelték az elmúlt öt év eredményeit és a testület munkáját.
16:46
FEL