– Az első emlékem veled kapcsolatban 2002 nyarán volt, amikor Vozár Attila esküvőjén voltunk. A net szerint 5 éves voltál, hiper is, aktív is, azaz folyton szaladgáltál. Majd elég hamar hazamentetek.
– Igen, mert bevertem a fejemet a színpad szélébe. Ha rövidre van vágva a hajam, még látszik az a sebesülés. És valóban, nem tudtam két percnél tovább nyugodtan ülni.
– Mikor kezdtél el focizni?
– Úgy négy évesen, középsős koromban. Eleinte csatár voltam, de túl gyorsan nőttem (Dani most 197 centiméter – a szerk.), emiatt szétesett a mozgásom, illetve össze-vissza rugdostam a többieket. Így két út állt előttem: vagy kapus leszek, vagy végleg abbahagyom a focit. 10 évesen úgy döntöttem, hogy kipróbálom magam a kapuban. Az első év nehéz volt, hiszen teljesen új mozgáskoordinációkat kellett megtanulnom, de aztán belejöttem.
– Hol játszottál először?
– A Békéscsabai UFC-ben, amely akkoriban az Előre utánpótláscsapata volt.
– Ellenben elég korán eljöttél Csabáról, mivel édesanyád mindig mesélte az újabb fejleményeket rólad.
– 2011 februárjában, hetedik félévkor mentem a Budapest Honvédhoz.
– Ez körülbelül olyan, mint amikor katonaiskolába megy a gyerek.
– Szó szerint. Egyszer összefutottunk a csabai piacon Czina Józseffel, egy volt szomszédunkkal, aki akkoriban közös menedzserirodában dolgozott Hrutka János ex-focistával. Hrutka segített bekerülni a Honvédhoz. Még előző év decemberében volt egy próbajátékon, a jövő fél évet már Pesten kezdtem.
– Milyen volt 13 évesen a nagy fővárosban?
– Szürreális. Ráadásul nyolcadik után, miután középiskolába mentem volna, 2012 augusztusban már költöztem is Angliába.
– Ez a bitang átigazolás miképp jött össze?
– 2011 novemberében, az U16-os válogatottal Szlovákia ellen játszottunk. A meccs után Hrutka János először megdicsért, majd nyomban hozzátette, hogy „a Stoke Citytől volt kint néhány megfigyelő, és nagyon tetszettél nekik. Úgy néz ki, hogy egy hét próbajátékra kivinnének Angliába”.
– A kis jaminai csávót.
– A kis jaminai hül(y)e gyereket, aki 5 évesen egy lakodalomban beverte a fejét a színpad szélébe, majd 10 év múlva egy próbajátékra készül a Stoke-hoz. Csak 2012 augusztusában költöztem ki. Eredetileg az volt a cél, hogy anya is jön velem; de rájött, hogy mint angoltanárra nagyon rá támaszkodnék. Így apával úgy döntöttek, hogy nőjek fel egyedül. Ráadásul egy nagyon szerető családhoz kerültem. Egyébként így visszanézve, ez volt a leghelyesebb döntés, mert ma már úgy beszélek angolul, mintha ott születtem volna.
Ahogy fogalmaztam, még Magyarországon elvégeztem a nyolcadikat, aztán kiköltöztem Angliába, és Stoke-ban elvégeztem a 11-et, amely megegyezik a magyar nyolcadikkal… így kvázi kétszer voltam nyolcadikos, de legalább fejlődött a nyelvtudásom. Azt követően a Stoke akadémiáján kaptam ösztöndíjat – ott két évet tanultam a középiskolának megfelelő oktatásban. A heti programom így nézett ki: heti 4 nap edzés, 1 nap suli, hétvégén meccs.
– Milyen eredményeid voltak?
– Négy éves profi szerződésem volt, így végigjátszottam az összes válogatottban: U17-től az U21-ig; az U18-ban, az FA Youth Cup-ban (angol kupasorozat – a szerk.) negyeddöntősök voltunk, a bajnokságban pedig bronzérmesek lettünk. Azonfelül az U21-es csapatban mutatkoztam be 17 évesen, ahol végigjátszottam az első szezonban 17 meccset, majd aláírtam a profi szerződésemet. A négy év alatt tapasztalatszerzés céljából kétszer kölcsönbe mentem; majd a nyáron jött el az idő, hogy klubot váltsak.
– Nem volt sértődés?
– Egyrészt lejárt a szerződésem. Noha hosszabbítani akartak, az angliai menedzseremmel úgy döntöttünk, hogy újabb kihívás kell. Hozzáteszem: hét szép esztendőt töltöttem a Stoke-nál. Tavaly már 22 éves voltam és 197 centis, de még mindig én voltam Dani, az akadémiás, a fiatal kapus. Úgy éreztem, hogy nekem ebből ki kell törnöm, most már felnőttekkel kell játszanom, hogy úgy nézzenek rám, mint egy felnőttre, nem pedig Danira, az akadémistára.
Galéria
– Milyen a Wigan Athleticnél?
– Köszönöm szépen, nagyon jól érzem magam; az edzők és a társaim hamar befogadtak.
– Hányadik kapus vagy?
– Egyelőre a harmadik, mert mellettem van még két idősebb kolléga. Ellenben most karácsony körül már egy jó párszor ülhettem a padon, ami Stoke-nál eddig nem sikerült… úgyhogy szép, kis lépésekkel haladok előre.
– Itthon vagy kint tervezed a családalapítást?
– A barátnőmmel, aki egyébként angol, már négy éve együtt vagyunk, és Wigan mellett, Manchester körül van egy otthonunk. Továbbá van egy kiskutyánk, úgyhogy egyelőre ő a család harmadik tagja. Konkrétan még nincs tervben, hogy elővegyük a kisgyűrűt. Ámbár anyától már többször is hallottam, hogy „majd a Dani lakodalmán!”. És az sincs kizárva, hogy pár év múlva te is kapsz egy meghívót.
