(Korcsokné Haba Zsuzsával való ismeretségem bő másfél évtizedes, ezért tegeződünk.)
– Édesapád mivel foglalkozott a cég alapítása előtt?
– Rendőr, majd rendész volt és bő 25 éve a saját nevén alapította meg a vállalkozását. Ő lett a Békéscsaba 1912 Előre biztonsági szolgálatának a vezetője. A cég ma már Haba és Haba néven működik.
– Szereted a focit?
– 12 évig atletizáltam, utána fociztam egy kicsit. Munka közben azonban nem sok időm van nézni a meccseket. Egyébként, ha a férjem egy tévéközvetítést néz, akkor is leginkább azt figyelem, hogy miképp biztosítják a mérkőzést.
– Egy nemzetközi találkozón is látsz hibákat?
– Persze. Volt, hogy az egyik olasz meccsen elkezdett esni az eső és sokan kinyitották az ernyőiket, miközben azokat be sem lehetett volna vinni.
– Én körülbelül a kétezres évek közepe óta ismerlek. Egyből feltűntél a sok fószer közt.
– 2000 őszén kezdtem hátul, a piszoárnál, később az egyik hazai kapu beléptetéséért feleltem. 2004-ben letettem a vagyonőri vizsgát és apu hamarosan kinevezett a helyettesének… az utóbbi időben én vezetem a céget – egyedüli női biztonsági igazgató vagyok az NB II-ben.
– A kollégák könnyen elfogadtak?
– Szinte együtt nőttünk fel. Aputól az egyik fontos dolog, amit megtanultam, hogy akkor fog a csapatom velem együtt mozogni, ha nem azt mondom nekik, hogy „Menjetek!”, hanem azt, hogy „Gyertek utánam!” Ha azt látják, hogy te is dolgozol, akkor senki sem veszi félvállról a munkát.
– Megesik, hogy az asztalra csapsz?
– Inkább elmondom, hogy mi lehet a baj.
– Nem unalmas egész idő alatt egy helyben állni?
– Ahhoz képest, hogy nem szeretem a tömeget… Ilyenkor azonban mindig kattan egyet az agyam: mosolygok, beszélgetek, ráadásul a csapat alapemberei közel 20 éve dolgoznak velem. Ezek a zártkapus meccsek a halálom, lassabban telik az idő, de ilyenkor is kell biztosítani – minden bejáratot őrzünk.
– A szurkolók nem szedik szét a vaskaput?
– Egyszer-kétszer néhány idős ember be szeretett volna jönni; persze nem lehetett. Majd megkérdezték, hogy mennyi az eredmény, és elmentek.
– Nyilván akad más dolgotok is.
– Noha a pályán a játékvezető az úr, de ha nem bír a játékosokkal, akkor be kell menni. Amellett nemcsak a focisták testi épségéért, hanem a létesítmény vagyontárgyaiért is felelősek vagyunk. De figyelni kell a „csöndes” lelátót is, mert például bármikor rosszul lehet valaki vagy baleset érheti. Ezért van az, hogy a jegyeket mindig meg kell őrizni, mert ha bármilyen baleset ér, csak a belépő ellenében lehet intézkedni a biztosító társaságoknál.
– A Fradi meccsek még mindig olyan vadak, mint valaha?
– Mostanában Budapestről nem nagyon jönnek. Nincs már az, mint régen, hogy a mellényeink is megolvadtak a hozzánk vágott pirotechnikai eszközöktől; mi több, a kibelezett mobiltelefonokat is dobáltak hozzánk. Azt látom, hogy a szurkolók is el vannak nyomva, már nem lehet egy jót „anyázni” sem.
– Működik a gondolattrendőrség?
– Ha rendbontás van, akkor elsőként a klubbot büntetik meg. Miközben sokan azért jönnek el otthonról, hogy kiengedjék a gőzt.
– Hány helyen dolgoztok?
– Békéscsabai NB II-es focicsapaton kívül idén ősztől a Körösladányi MSK NB III is hozzánk tartozik.
– Mindhárom fiad vízipólózik. Nagyon kemény logisztikai meló van mögötted, hogy megszervezd az időbeosztásukat. Hogyhogy nem lettek focisták?
– A két nagyobb, Peti kungfuzott és néptáncolt, Nándi (Zulu) először néptáncolt és focizott, de nagyon elmentek a délutánjaik. Kiderült, hogy Peti asztmás, elvittük vízilabdázni a Csabai Csirkefogókhoz és két év alatt kigyógyult belőle. Közben Zulu is kedvet kapott a pólóhoz, utána jött Krisztián, akinél szóba sem jöhetett más sport. Az édesapjuk futballozik; persze közös erővel oldjuk meg a fiúk „szállítását” az edzésekre.
– 10 évvel ezelőtt megnyerted a Miss Security versenyt.
– Zulu 2009 nyarán született. Amikor már 9 hónapos volt – ő már zsinórban a második gyerkőc volt, akivel otthon voltam –, ki akartam mozdulni a komfortzónámból, így jelentkeztem a versenyre.
– És behúztad az aranyat.
(mosolyog)