– Simon Marci ötlete volt, hogy ne kérjünk fel moderátort, hanem dicsérve, szidva mutassuk be egymás munkáit, amely Székelyföldön már egy jó ideje működik – mondja a budapesti születésű, ám 16 éve Csabán élő Józsa Péter író, műfordító, hajóskapitány. – Alapvetően két ellentétes világról van szó: Marci könyve egy vastag regény, míg az enyém egy vékonyabb novelláskötet.
A Megtörtént látomásokban rövid meséket mond el, amelyek zömmel Békéscsabához, a megyéhez kötődnek. Bevallása szerint a regényíráshoz nagyobb és több fenék szükséges, ami nem feltétlenül igaz.
– A novella egy szűkebb műfaj, amit frappánsan, a végére kell kihegyezni – teszi hozzá. – Noha az egyik történetem szerkezete kilóg a kötetből, mert három szemszögből írtam meg. Alapvetően az írás kétdimenziós, majd az olvasó által válik háromdimenzióssá. Nagyon fontosnak tartom az olvasást, mert formálja a gondolkodásunkat, és az egész életünkhöz való hozzáállást teszi szebbé.
Simó Márton elmondja, könyvének címe, A boldogabb ember tulajdonképpen Móricz Zsigmond A boldog emberének a reinkarnációja. A kötetben 30 beszélgetést gyűjtött össze, ahogy a klasszikusban írva vagyon. A szövegekbe szögletes zárójelek közé szubjektív megjegyzéseket is szúrt, amely gazdagabbá teszi a regény szerkezetét.
Galéria
– Az egész történet úgy kezdődött, hogy megkeresett egy viszonylag sikeres középvállalkozó ismerősöm, aki úgy gondolta, regénybe illő élete van – meséli. – Egyébként mindenkinek az van, csak valaki megírja, valaki pedig nem. Nos ez a vállalkozó egyszer megkérdezte, „Neked mennyi az órabéred?” „Mennyi is lehet?”, gondolkodtam. Ha az előző regényemben félmillió leütés volt… Majd kiszámoltam, hogy hány órát dolgozhattam vele, akkor 1.66 euró jött ki, ami 10 lej vagy 800 forintnyi összeg.
Hozzáfűzi, akkoriban épp dolgozott neki egy napszámos, aki kedvezményesen 12 lejt kapott óránként. Persze a kisvállalkozó pedig lényegesen többet keresett. Megjegyzi, a párhuzam, hogy Móricz könyvben Papp Mihály felment Budapestre, de nem talált munkát. Ekkor úgy döntött Zsiga bátyájának elmeséli az életét, hogy az író keressen egy kis pénzt.
– Miközben az akkori viszonyok közt Zsiga bátyánk egy jó értelembe vett celeb volt. Hiszen többet keresett, mint a miniszterelnök: színházaknak írt drámákat, különféle lapoknak dolgozott, regényei jelentek meg, színésznőkkel, üzletemberekkel állt jó kapcsolatban. Közben a kisvállalkozóval beszélgetve elgondolkodtam, hogy vajon van-e érteleme ennek az egésznek? Végül is pozitív lett a regény végkifejlete, azt mondja a hős: „Dolgozni kell!”.
