A Nippon Seibukan Akadémia elfogadott gyakorlata, hogy az érdeklődő harcművészek minél több irányzattal és neves mesterrel ismerkedjenek meg. A kétévenként Kyotoban megrendezett Seibukan Sai találkozók alkalmából is 8-10 féle harcművész-edzésen vehetett részt a nemzetközi mezőny.
A magyar szervezet is ebben a nyílt szellemben dolgozik. A 7 danos Kyoshi Pospischil Tamás által tartott bajnai tai-jitsu szeminárium, a 9 danos Hanshi Kesic Bogdan shotokan karate szemináriuma, a szeptemberi 2-ai kondorosi, öt fajta edzést biztosító Demonstrációs Nap, a szeptember 29-30-án, Füzesgyarmaton rendezendő önvédelmi kurzus, amit a 9 danos Hanshi Robert Manole ju-jitsu nagymester vezet, a tanulás szemináriumi módját szolgálja. Ebbe a sorba illeszkedik az az edzés is, amelyet Zrínyi Miklós mesteredző tartott Békéscsabán, a Lakótelepi SE light-contact és Seibukan csoportjának.
A 6 danos Zrínyi Miklós minden idők egyik legsikeresebb kick-box edzője. 25 évig volt a magyar kick-box válogatott szövetségi kapitánya. Regnálása alatt a válogatott felnőtt világbajnokságokon számtalan arany-, ezüst- és bronzérmet szerzett. De az Európa-bajnokságokon nyert érmek száma sem kevés. 
Zrínyi hosszú éveken keresztül irányította a magyar kick-box edzőképzést, ebben ma is tevékeny részt vállal. Beválasztották annak idején a WAKO három tagú light-contact szakmai bizottságába. Már 2004-ben megkapta a megtisztelő mesteredzői címet. Az utóbbi években az általa alapított Zrínyi Miklós Kick-box Akadémia munkáját irányítja. Többször tartott edzőtábort és szemináriumot Békés megyében. Legutóbb pihenését megszakítva edzést tartott Békéscsabán, s utána szívesen válaszolt a kérdésekre.
– Egy akadémia mennyivel több, mint egy átlagos képzési forma?
– Ha meg tudjuk tenni azt, hogy egészen kis kortól építjük fel a rendszert, tehát az óvodás kortól az iskolás korosztályig, aztán a junioroktól a felnőttekig, akkor az egy működőképes szerkezet lesz. Mostanában kevesebben szeretnének kick-box sportolni, versenyezni. Sok sportág van, a fiatalok szeretnének minél többet kipróbálni, ha nem úgy jönnek a sikerek, vagy máshoz van kedvük, akkor váltanak.
– Hány éve működik az akadémia?
– Akadémiaként ez az ötödik évünk, de előtte is így működtünk, ha nem is ez volt a neve.
– Milyen az eredményesség? A sportág egy kadet és junior világbajnokság előtt áll.
– Akik elkezdték annak idején gyermekkorukban, azok ma kadetként, juniorként vannak itt. Legenyei Pintér Noel és Laczkovics Botond végigjárták ezeket a csoportokat, ez is bizonyítja, hogy ez a felmenő ágú képzés működőképes. Rajtuk kívül Pallag Csenge, Csorba Zsanett, Bagi Nimród és Szabó Tóth Dávid kerültek be a korosztályos válogatott keretbe. Voltak akik taekwon-dos múlttal cseppentek bele ebbe a rendszerbe.
– Aki valamelyik másik irányzatból jött a kick-box sportba annak az előnyt vagy hátrányt jelent?
– Az irányzattól is függ. Akik a taekwondo-ból jöttek át, azoknál a probléma gyakran a pontossággal és a távolsággal van. Rövidek a rúgások és ütések, és az ütések gyakran pontatlanok is. Ami látványosan kiemelkedik, az a gyorsaság és a robbanékonyság.
– Hány év kell ahhoz, hogy valaki eljusson a korosztályos válogatottságig?
– Szabályrendszertől és hozzáállástól is függ, de optimálisan öt év kell, hogy azon a szinten legyen, hogy beszéljünk erről. Soha nem voltam a gyors sikerek híve, inkább az alapoktól indultunk el nagy munkával. Az edzéselméletben annak idején megtanultuk, hogy a jó technikának óriási szerepe van, ez az elsődleges és a legfontosabb, utána jöhet a többi. A mai világot viszont sajnos a türelmetlenség, a gyors sikerek elérésére való törekvés jellemzi szinte minden sportágnál. Először meg kell fogni a gyerekeket, majd vissza kell menni a technikai alapokhoz. Úgy tapasztalom, a mostani fiatalok technikai képzettsége messze nem olyan kiemelkedő, mint húsz évvel ezelőtt volt.
– Az akadémiai képzésben ezek szerint a versenyzők eljutnak a junior – felnőtt korosztályig. Létezik e valamilyen életpályamodell, ami itt tarthatná őket?
– Nagyon nehéz kérdés. Úgy próbálom bent tartani őket a rendszerben, hogy segítenek edzést tartani, majd önállóan is képesek lesznek edzéstartásra, legyen edzői végzettségük. Nem mindenki alkalmas rá, de igyekszem csoportot biztosítani nekik, esetleg önálló klubot alapíthatnak… Hogy később ebből kialakul-e egy olyan rendszer, mint a profi sportkluboknál, azt a jövő eldönti. Akik most edzést vezetnek, azok is befejezték a versenyzést. Ez a tendencia.
