A korábbi irodalmi adatok szerint a Dél-Tiszántúlon nem volt előfordulási pontja. Ezen kívül a Tiszántúlon jelenleg egy ismert, néhány töves állománya él Abádszalók határában. Magyarország területén az Északi-középhegységben, és a Dunántúli-középhegységben, a Mezőföldön és a Duna-Tisza közén élnek állományai. Hazánkban kötött talajon továbbá homoki réteken és legelőkön, löszpuszta-gyepekben, ritkán mészkősztyepp-réteken fordul elő.
A növény a pillangósvirágúak közé tartozik, virágzata és levelei a földön ülnek, innen kapta a növény a nevét. Szárnyasan összetett leveleinek hossza a 15-20 cm-t is eléri, melyeken a levélkék 1-2 cm-esek és sűrűn bozontos szőrzetűek. Virágzatában a virágok 3 cm-es nagyságúak és élénksárgák, sűrű csomókban ülnek a földön, a levelek tövében.
Nálunk szikes élőhelyeken – bárányparéjos vakszikesek, ürmös szikes puszták és szikes mocsarak közé ékelődő kicsiny löszpuszta-gyepben – található meg az állománya. Ez a löszhát a környezetében lévő szikesekből 30 cm-re „magasodik” ki. Az állomány nagyságát jelenleg 100 tő körülire lehet becsülni. Az élőhelyéül szolgáló gyep rendkívül fajgazdag, megtalálható még itt a szintén védett gumós macskahere, a pusztai meténg és a közelben a tavaszi hérics is.
Forrás: kmnp.nemzetipark.gov.hu
