A flaszterokra a gyerekek általában egészen más üzeneteket szoktak rajzolni. „Boldog anyák napját!”, „Erzsi és János”, ugróiskolát, néhány krikszkrakszot, esetleg egy-egy aranyos mondatot. De ez most valami egészen más volt.
És valahogy pont ettől lett kedves.
A kosárpálya ugyanis szinte a nap minden szakában pulzál. Világosban vidáman pattog a labda, gyerekek és fiatalok jönnek-mennek, sötétedés után pedig – hát, mondjuk úgy – néha egészen másféle programok is akadnak. Például az üveg törése.
Ráadásul a feliratból egy Z betű hiányzott. De talán éppen ettől lett még szerethetőbb az egész.
Egy kis figyelmesség.
Persze, ez nem világmegváltás. Egy marék üvegszilánktól nem lesz hirtelen tisztább a város, és nem oldódik meg minden. De az ilyen apróságok azért mutathatnak valamit.
Azt, hogy miközben hajlamosak vagyunk legyinteni a mai fiatalokra, néha érdemes közelebbről is megnézni, mi történik körülöttünk.
Vigyáz(z), szilánk!
Mi pedig vigyázunk.
Nemcsak a szilánkra, hanem arra a gondolatra is, hogy talán mégsem olyan rossz a helyzet, mint amilyennek néha gondoljuk.
