Nem csak „lakják” az Almásy család egykori otthonát, példaként is tekintenek a valaha itt éltekre a Gyulai Almásy-kastély Látogatóközpont munkatársai. A kultúra egykori helyi fellegvára, a humánus család otthona az ott dolgozókon keresztül ma is érzi kötelezettségét a társadalmi szerepvállalásban. Almásy Kálmán 1888-ban költözött a gyulai kastélyba; Wenckheim Stefánia Mária grófnővel kötött házassága révén jutott a várral szemben álló főúri lak az Almásy család birtokába. A fiatalon a magyar szabadságharcban is harcolt gróf mindig is érzékeny volt környezetére. Segítette a népoktatást, de kivette részét a közegészségügy feladataiból és a szegények támogatásából is. Sarkadon például a felsőbb népiskola javára 28 katasztrális hold földet adott, a sarkadi árvaház javára alapítványt létesített. A betegeket gyógyíttatta, az öregeket istápolta. Gyulán jelentős szerepe volt a kórház kiépítésében, annak működtetésében. Almásy Kálmán gróf társadalmi kötelezettség-vállalását érzik azok is, akik ma – igaz, munkájuk révén – „lakják” a kastélyt. Ezért a Körös-völgyi Sokadalom kísérőprogramjaként véradást szerveztek a helyi szakemberekkel a hétvégére, a kastély múzeumpedagógiai helyiségében nyújthatták karjukat az arra vállalkozók. A jelentkezőkből pedig nem volt hiány. Volt, aki még kezdő véradónak számít, de olyan is aki már 80 alkalommal segített vérével bajba jutott társain.
Hegedüs Éva nyolcadik alkalommal ajánlotta fel vérét. Mint mondja attól, hogy ezzel segíthet a fiatalokon és a betegeken, nincs is jobb motiváció.
De persze a szervezők is meghálálták a segítő szándékú jelentkezőket, hiszen amellett, hogy díjtalanul tekinthetik meg a kiállítást, a Kastély Kávézó is vendégül látta őket egy pohár kézműves sörre, vagy házi készítésű szörpre.
