Változatos madárvilág a lecsapolt Biharugrai-halastavakon

2016. október 5. 11:51 | Zsíros András

A Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterületéhez tartozó Biharugrai-halastavakon a közelmúltban megkezdődtek az őszi lecsapolások. Ez – mint minden esztendőben –, most is jelentős madártömegeket vonz.

Amíg a lecsapolás alatt álló tavakon jelentősebb vízborítás van, addig elsősorban az úszórécék és a gázlómadarak veszik birtokukba a kitűnő táplálkozó-területet. Az elmúlt héten a begécsi tórendszer egyik lecsapolt taván többezer récét számoltunk. Színesíti a képet, hogy 12 fekete gólya is rendszeresen itt táplálkozik, az éjszakákat pedig egy környékbeli erdőben töltik. A fekete gólyák sokkal vontatottabban vonulnak, mint a fehér gólyák, általában még október végén is látni őket errefelé.

Igazán mozgalmassá azonban akkor válnak a lecsapolt tavak, amikor már csak a kisebb tocsogókkal tarkított iszapfelület marad vissza. Ez valóságos terített asztal a különböző parti madarak számára. Közülük legnagyobb tömegben a bíbicek, pajzsos cankók és nagy godák vannak jelen. A nagyobb testű parti madarak közül a nagy pólingok most a szokásosnál nagyobb létszámban tartózkodnak a térségben, a napokban mintegy 250 példányt számoltunk. Ami a kisebb testű parti madarakat illeti, a havasi és sarlós partfutók 40–50-es csapatait láthatjuk leggyakrabban.

A rendszeresen előforduló parti madarakon kívül a napokban voltak érdekes alkalmi vendégeink is. Egy-két kis godát, fenyérfutót és sárjárót is megfigyeltünk. Ezek a lilealakúak rendjébe, azon belül pedig a szalonkafélék családjába tartozó apró parti madarak vonulásuk során, főként a kora őszi hónapokban, az alföldi lecsapolt halastavakat és kiszáradó szikes mocsarakat keresik fel előszeretettel. Az északi sark térségében fészkelnek, s vonulásuk során, a múlt század vége óta egyre gyakrabban feltűnnek nálunk is. Érdekesség, hogy a közelmúltban bebizonyították, hogy az összes madárfaj közül a kis goda teszi meg a leghosszabb vonulási útvonalat. Egy jeladókészülékkel ellátott kis goda Alaszkából indult és több mint 11 ezer kilométer megtétele után Új-Zélandra érkezett telelni.

A lecsapolt tavak kitűnő vadászterepet jelentenek a ragadozó madarak számára is. Itt csapnak le az élelem után kutató más madárfajokra. A hétvégén megjelent az a vándorsólyom, amely évek óta itt tölti a telet. Megérkeztek a halászsasok és legalább tíz, északról érkezett rétisas is pásztázza már a terepet.

Forrás: Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatósága

FEL