A találkozó ötlete egy baráti beszélgetésből született. Buzássy Emília és Litauszky Ildi kezdték el szervezni az összejövetelt, majd a résztvevők egymás segítségével vették fel a kapcsolatot a régi csapattársakkal. Végül olyan egykori játékosok ülhettek egy asztalhoz, akik az 1960-as évek elejétől az 1980-as évek elejéig játszottak a békéscsabai csapatokban.
Buzássy Béla edzői pályafutása 1960-ban kezdődött és 1990-ig tartott. Tanítványai több korszakon és csapatnéven keresztül is együtt sportoltak: a Vörös Meteor után a Kötöttárugyár, majd az Előre színeiben léptek pályára. A névváltozások ellenére sokszor ugyanazok a játékosok folytatták a közös munkát, a legendás edző irányításával.
1963., a Vörös Meteor csapata: Szkaliczki Judit, Kovács Márti, Péri Teréz, Bottlik Eszter, Bohus Éva, Szirmai Anna, Ancsin Mihályné, Filippinyi Sándorné és Illyés Anna. És az edző természetesen Buzássy Béla.
A délután egyik legfontosabb része a régi fényképek és újságcikkek közös nézegetése volt. Az egykori sportolók felidézték a mérkőzéseket, az edzéseket és a csapat életének meghatározó pillanatait. A fekete-fehér felvételek közül az egyik az 1963-as Vörös Meteor csapatát örökíti meg, Buzássy Bélával az edzői szerepben.
A beszélgetésekből az is kiderült, mennyit változott azóta a sportág környezete. A játékosok egykor szabadtéri, salakos pályákon is edzettek és játszottak, az időjárástól függetlenül. A régi körülmények felidézése újabb történeteket hozott felszínre, és megmutatta, milyen sok közös élmény kapcsolja össze a társaságot.
Galéria
A csabai röplabdások két alkalommal is közel kerültek ahhoz, hogy az NB I-ben szerepeljenek. Bár végül nem jutottak fel az élvonalba, az eredmények és a közösen átélt küzdelmek máig fontos részei a játékosok emlékeinek.
A találkozó nem jubileumi ünnepségnek készült, hanem egyszerű lehetőségnek arra, hogy a régi csapattársak ismét láthassák egymást. A résztvevők délután három órától este nyolcig beszélgettek, emlékeztek és nézegették a megőrzött dokumentumokat.
Az összejövetel egyúttal Buzássy Béla emléke előtti tisztelgés is volt. Egykori tanítványai számára nemcsak az edzőt idézték fel, hanem azt az embert is, aki hosszú éveken át összetartotta a csapatot.
***
Érdekesség, hogy jelen volt olyan játékos, aki 1966-tól, kisebb-nagyobb megszakításokkal 1989-ig sáncolta a labdát. Illetve jó néhányan visszaemlékeztek a találkozón, hogy mekkora szenzáció volt, amikor megszületett Béla bácsi első leánya, Emília – aki magamaga 1972-ben elkezdett röplabdázni.
És ami a legfontosabb: mindenki Békés megyei volt, akik a munka és a tanulás mellett sportoltak.
