– Tudom, senki sem tette még fel a kérdést: Honnan jött az a nagyszerű ötlet, hogy ezt a műfajt is kipróbálod?
– Nagyon sok olyan élethelyzeten, híren, információn, üzeneten megyek keresztül, vagy inkább az üzenet megy keresztül énrajtam, amit illik komolyan venni. Ezt leginkább úgy lehet kipihenni, hogy egy kicsit megfordítom néha, és megpróbálom az élet fonákját is nézni. Kipróbálom, hogy kifordítottan, az élet poénos oldalát megfogalmazva, sokkal inkább komolytalanul meg tudom-e szólítani a közönséget.
Bevetés előtt – Fotó: Such Tamás / behir.hu
– Ahogy ismerlek, már egy cím olvasásnál egyből kifordítod a tartalmat, és egy sokkal izgalmasabb dolog jön létre.
– Persze, az élet nehézségeinek a feldolgozásaiban sokat segít a humor. Akkor is, ha valami szomorú dologgal kell szembesülnöd, ami egyáltalán nem vicces, de megpróbálod a dolog vidám oldalát megkeresni. Nagyon sokat segít abban, hogy elviselhetővé váljon az élet, és hogy túléjük.
– Voltál evangélikus lelkész is. Meddig húzhatod a poénok határait? Hiszen sok stand upos a gatyaletolós humorokkal is él.
– Nyilván furcsa lehet, hogyha valaki korábban lelkészként tevékenykedett, most pedig aktív hírszerkesztőként dolgozik – ráadásul mindkettő felelősségteljes szakma, mert komoly üzenetekkel szólítod meg a tömegeket. Vajon milyen lehet az, hogy ugyan az az ember a tömegek elé lazán áll ki? Szerintem ezt leginkább úgy lehet megoldani, hogy még mindig tisztelettel fordítom ki a dolgokat. Például az altesti poénokat megpróbálom egy kicsit ízlésesen becsomagolni. Ez is egy kísérlet, hogy miképp tudom megfogalmazni úgy az üzenetet, hogy hasson a zsigeri humorérzékre is, de mégsem mondjam ki, hanem benned rakódjon össze, és ezáltal kerüljön közel hozzád. Majd meglátjuk, hogy mennyire sikerül ízléses keretek közt maradni. Az biztos, hogy próbálom önazonosan kezelni ezt. Töténetesen b***megolás nem lesz.
Galéria
– Ha azonban óriási lesz a sikered?
– Mindenképpen ez egy teszt lesz most, hogy egyáltalán hogyan működök a közönség előtt, mert ezt próba nélkül nem tudod megjósolni. Azért kerestem meg a közösségi házat az ötletemmel, mert úgy éreztem, itt kicsi a tét. Ha bukok, akkor viszonylag kicsit lehet bukni. Ha sikerül, akkor már ezen a kis közönségen is le lehet mérni, hogy ez működni fog nagyban is. Akkor meglátjuk, hogy merre lehet továbblépni. Egyébként a családom, a barátaim, a munkatársaim sokkal jobban bíznak bennem, mint jelenleg én. De lehet, hogy utána már én is egy kicsit pozitívabban állok magamhoz.
– Milyen jó, hogy most beszélgetünk, mert ha esetleg nagy sikered lesz, lehet, hogy szóba sem állsz velem.
– Még az is lehet!
***
A program a Lencsési Közösségi Ház által szervezett 15 eseményből álló adventi rendezvénysorozatának egyik fő etapja volt.
