A kutatók elismerik, hogy a kutya vonyítása még számukra is nagyban rejtély, csak annyi bizonyos, hogy a jól ismert jelenség oka a farkasősökben keresendő. A kutyák számos okból vonyíthatnak, gyakran, így reagálnak egy másik fajtárs hangjára, de akkor is ezt teszik például, ha a gazdi elmegy otthonról.
Tévhit, hogy csak éjszaka vonyítanak
A zoológusok előtt közismert, hogy a kutyafélék (Canidae), mint például a prérifarkas, a sakál, a farkas, vagy a házi kutya egyaránt vonyítanak.
A megfigyelések szerint a farkasok (Canis lupus sp.) egyik kedvelt vonyítási időszaka a csendes alkonyati, illetve esti órákban észlelhető, a jelenség rendszerint este hét óra és éjfél között tetőzik, a földrajzi szélességi fokoktól is függően.
Azért gondoljuk úgy, hogy a farkasvonyítás éjszakai esemény, mert ilyenkor a csend miatt sokkal nagyobb valószínűséggel felfigyelünk erre a jellegzetes hangra. De mindezek ellenére a farkasok nemcsak éjjel, hanem bármikor vonyíthatnak.
Az etológiai kutatások szerint a farkasok elsősorban azért vonyítanak, mert így küldenek üzenetet más, távolban lévő farkasoknak, de néha a falkatársaikkal is így „beszélgetnek". A vonyításnak többfajta jelentése lehet. Az egyik, hogy az állat így jelzi más farkasoknak, hogy az adott terület az ő territóriuma.
A vonyítás másik oka, hogy az elkóborolt falkatagok ismét egymásra találjanak, a harmadik ok pedig szociális célú, ugyanis így tartják a kapcsolatot egymással a falkatársak. De ugyancsak vonyítással jelzi a falkavezér a többieknek a közös vadászat előtti gyülekezőt, vagy ha új társat keresnek.
Szezonális jellegű szokás
Érdekes megfigyelés, hogy a vonyítás szezonális jellegű szokás.
Ha a farkasnak kicsinyei vannak, szünetelteti a vonyítást, nehogy felhívja magára a figyelmet, illetve nehogy elárulja, hol van a kölykök rejtekhelye.
A prérifarkas, a házi kutya, illetve a farkas rokon fajok, amelyek közös jellemzője, hogy falkában élnek, és szervezett szociális struktúrával rendelkeznek.
Csoportokban vándorolnak, és a kölykeiket is csoportosan nevelik.
Ezek a szociális közösségekben élő állatok szinte folyamatosan kommunikálnak egymással, és mivel e fajok rokonok, hasonlóképpen teszik ezt: vonyítanak, ugatnak vagy morognak.
Még nagy titok, hogy mit jelenthet a sok vonyítási változat
Az osztrák Austria's Wolf Science Centerben, azaz az Ausztriai Farkastudományi Központban az etológusok aprólékosan analizálták a farkasok vonyítását. A tudósok azt találták, hogy ha egy magasabb rangú falkatagot távolra vittek az erdőben, a hátramaradottak sokkal többet vonyítottak, mint amikor csak egy közeli területre vitték a farkast.
Ha a falka láthatóságán kívül, ám a közelben volt a kísérleti egyed, a többiek nem vonyítottak.
A kutatók a farkasok nyálából analizálták a kortizol szintet, hogy felderítsék az állatok stressz-szintjét. Stresszes állapotban a kortizol szint megnő, és ez történt, amikor egy farkast elvittek a falkától.
Az egymástól eltérő és nagy számú vonyítási változatokra azonban úgy tűnik, ez még önmagában nem ad magyarázatot: a vonyítási változatok hátterében még nem kellően feltárt szociális faktorok állhatnak a tudósok feltételezése szerint.
A kutatási eredmények azt sugallják, hogy a vonyítás okainak sokkal inkább szociális, mint fiziológiai okai (például stresszes helyzet) lehetnek.
Ami további érdekes felfedezés, valószínű hogy a farkasok nem is ösztönösen cselekednek, hanem számításba veszik a szociális együttműködést, és ennek függvényében tudatosan változtatják a viselkedésüket.
Még nem tudni, hogy hány viselkedési információt hordozhat a vonyítás, csak annyi bizonyos, hogy valamit így közölnek a falkával, és minden egyes farkasnak megvan a maga egyedien jellegzetes hangja, csakúgy, mint az embereknek.
Több mint tíz kilométerre is elhallatszik a farkasok üvöltése
A vonyítás hangja nagyon messze, akár valamivel több, mint 10 kilométeres távolságra is elhallatszik a vonyító egyedtől, tehát, amikor az állatok vonyítanak, az üzenetüket igen nagy távolságra sugározzák.
A vonyításnál relatíve alacsony frekvenciákat használnak, ami miatt a hang nem gyengül el jelentősen ekkora távon.
A magas hangú sikítás ugyan nagyon hangos lehet, ám nem hallatszik el olyan messzire, mint a mély tónusú üvöltés, mivel a magas hang rövidebb hullámhosszú, és nem terjed akkora távolságra, mint az alacsony frekvenciájú hangok.
A vonyítás tehát bizonyos, hogy a hosszú távolságú társalgás eszköze.
A kutyák hallása sokkal jobb, mint az emberé, magasabb és alacsonyabb tartományban is, és olyasmit is hallanak, amit mi nem, így például érzékelik az ultrahangokat.
Egy híres példa erre, hogy a „Day in the life" című híres Beatles-számban egy ultrahang síp is megszólal, amelyet Paul McCartney a kutyája számára iktatott be a dalba, és amelynek hangját csak az ebek érzékelik, az emberek azonban nem.
Igen érdekes megfigyelés, hogy a sziréna hangjára a kutyák vonyítani kezdenek.
A tudósok úgy vélik, a kutyák azért vonyítanak fel a szirénahangra, mert azt gondolhatják, hogy az egy másik, „furcsa" kutya lehet, mivel a sziréna, ahogyan a vonyítás is, magas hangokat tartalmaz.
A vonyító kutya haza akarja vezetni távollévő gazdáját
Mint láttuk, a házi kutyák (Canis familiaris) őse, a farkas, a vonyítást nagy hatótávolságú kommunikációra használja.
Valószínű, hogy amikor az eb gazdája elmegy otthonról, a kutya az ősi ösztönnek engedelmeskedve azért kezd el vonyítani, hogy a lármával választ váltson ki, mert valószínűleg így akarja haza vezetni a gazdáját, akire úgy tekint, mint a falkavezérre.
A domesztikált kutyák vonyítása azonban a farkasokéhoz képest nem számít igazi vonyításnak. A valódi vonyítás ugyanis kitartó és nagy hatósugarú. De sok kutya produkál olyan figyelemkereső vokalizációt, ami fajtánként, sőt egyedenként változó.
A kutyák nemcsak a sziréna hangjára, hanem más, számukra riasztó zajra is vonyítani kezdenek. Lehetséges, hogy az állat ezzel akarja magára vonni a figyelmet, de az ASPCA (American Society for the Prevention of Cruelty to Animals) kutatói szerint a szeparációs szorongás váltja ki ezt a reakciót az állatból.
A farkasvonyítás fantasztikus élményében egyébként idehaza, a Veresegyházi Medveotthonban is részünk lehet. Lenyűgöző hallani, amikor ezek a gyönyörű állatok rázendítenek, amelytől az ember csak áll, megbabonázva az élménytől.
Forrás: Origo
