Azt találták, hogy mind a kutyák, mind a törpemalacok különbséget tettek az emberi sírás negatív, de nagyon megszokott hangadás és az emberi dúdolás nem negatív, de szokatlan hangadás között, ugyanakkor a hangokra adott reakcióik eltértek egymástól - közölte az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Biológiai Intézete pénteken az MTI-vel.
– A kutatás alapján a kutyák reakciói azt jelezték, hogy érzelmi állapotukat az általuk hallott vokalizációk érzelmi tartalmához igazították, ami alátámasztja az érzelmi bevonódás koncepcióját – olvasható a közleményben.
Mint írják, ezzel szemben a törpemalacok több stresszes viselkedést mutattak, amikor a semlegesebb, de szokatlan dúdolásnak voltak kitéve. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a kutyáknak a háziasításhoz vezető szelekciójában döntő szerepet játszhatott az emberi hangok által kiváltott érzelmi bevonódás.
A kutatók az emberi vészjelzésre utaló hangokat halló családi kutyáknál megfigyelték a fajok közötti érzelmi átvitelt.
– Kíváncsiak voltunk, hogy a kutyák és az emberek között megfigyelt érzelmi átvitel a fajok között az érzelmi hangadás akusztikailag jól konzervált struktúrájával függ-e össze, vagy pedig a kutyáknak az együttműködésre és az embertől való függésre való sajátos szelekciója segítette elő – idézi a közlemény Lehoczki Fannit, az ELTE Etológia Tanszék Neuroetológiai Kuatatócsoport munkatársát, a tanulmány első szerzőjét.
Az összegzés szerint e kérdés megválaszolásához a kutatók összehasonlították az azonos körülmények között nevelt családi kutyák és családi törpemalacok emberi hangadásokra adott reakcióit.
Törpe törpemalacok. (Illusztráció: pixabay.com)
Ugyan a törpemalacok egyre népszerűbb társállataink, de az emberrel közös múltjukból hiányzik az együttműködésre való szelekció. A kutatók a tesztek során az állatokat egy nagy intenzitású, negatív, jól konzervált akusztikai struktúrájú hangnak, a sírásnak, és egy alacsony intenzitású, enyhén pozitív, szintén szokatlan emberi hangnak, a dúdolásnak tették ki.
A tájékoztatás szerint a kutatók érdekes eredményre jutottak: a kutyák érzelmi állapotukat az általuk hallott emberi hangadáshoz igazították, vagyis több olyan viselkedést mutattak, amely a nagyfokú izgalomra és negatív érzelmi állapotra utal és több hangadással válaszoltak a sírásra, mint a dúdolásra. A családi törpemalacok azonban a semlegesebb dúdolás hallatán erősen izgatottabb és negatívabb érzelmi állapotba kerültek.
– Eredményeink arra utalnak, hogy bizonyos emberi hangok érzelmi tartalmának dekódolása, különösen azoké, amelyeknek nincs konzervatív akusztikai struktúrájuk, és amelyeket esetleg kevésbé jelentősek az állatok számára, mint például a dúdolás, kihívást jelenthet néhány háziállatfaj számára – idézi az összegzés Paula Pérez Fraga társszerzőt, aki szintén az ELTE Etológia Tanszék Neuroetológiai Kutatócsoport munkatársa.
Bár nem zárható ki, hogy a törpemalacok is érzelmi átvitelt tapasztaltak az emberi sírás hallatán, reakciójuk egyik magyarázata az lehet, hogy a dúdolás nagyon szokatlan, és a meglepő hangok jobban stresszelik a malacokat, mint az emberi vészjelzések - olvasható a közleményben.
– Egy dolog viszont egyértelmű, a kutyák a jelek szerint különösen fogékonyak a különböző töltetű emberi érzelmekre, még a szokatlanabbakra is. Az eredmények alapján a háziállatoknak az emberrel történő együttműködés kialakulásához kulcsfontosságú az emberi hangok által hordozott érzelmek értése, dekódolása. A felvetés megerősítéséhez azonban további, fiziológiai méréseket is magában foglaló kutatásokra van szükség – áll az összegzésben.
Forrás: MTI
