– 1566 július 2-ától szeptember 2-áig tartott a gyulai vár ostroma. Akkoriban ez volt a magyar végvárrendszer legfontosabb erődje, ezért a törökök mindenképpen el akarták foglalni. Gyulán keresztül vezetett az országút a Maros mentén Erdélybe, tehát egy stratégiai fontosságú hely volt, aminek az elfoglalása persze nem volt egyszerű. Ez egy mocsárvár volt, ami tulajdonképpen három részből állt, és a háború okozta pénzhiány miatt nem sikerült olyan szintre kiépíteni amilyenre a várparancsnok, Kerecsényi László szerette volnat. Ettől függetlenül a védők gyakorlatilag mindent megtettek annak érdekében, hogy ezt a várat megtartsák a császárnak és a magyar királynak – idézte fel a gyulai vár ostromát prof. dr. Csikány Tamás hadtörténész. Mint mondta, Kerecsényi az ostrom végén, amikor már teljesen reménytelennek látta vár megtartását és azt, hogy felmentő sereg érkezzen, úgy döntött, hogy feladja az erődöt és ezáltal megmenti annak a néhány száz embernek az életét, aki megmaradt még a védőőrségből.
A kivonulókat megtámadták a törökök, akik igazából az Oszmán Birodalom katonái voltak. A várkapitány felháborodva ment a pasához, amiért nem tartotta magát az egyezségükhöz, de ekkor őt is elfogták és Nándorfehérvárra vitték, ahol aztán néhány hónappal később meghalt, máig ismeretlen okokból.
Magyar István, a Gyulai Végvári Napok főkapitánya alakította az ostromot bemuató előadásban Kerecsényi László várkapitányt.
– Kerecsényi Lászlót a császár tulajdonképpen nyugdíjas állásban helyezte főkapitányként Gyulára. Ő korábban Szigetváron szolgált és egy nagyon kemény csatában visszaverte a budai basa és a pécsi beglerbég támadását, de később megbetegedett, Bécsben gyógykezelték, és ide helyezték át, erre a síkvidéki várba mint főkapitányt. Ekkor már elég idős volt, de rengeteg erőt és energiát fordított arra hogy a várat megerősítse. Az a sereg aki 1566 júliusában ide érkezett, az tulajdonképpen Szulejmán szultánnak egy mellékserege volt. Szulejmán ekkor Szigetvár ellen vonult hadba és seregének egy részét, körülbelül 30-32 ezer főt Pertev Pasa vezetésével irányította Gyula felé, azért, hogy az ő fő seregének a háta mögött ne maradjon olyan erő, ami zavarhatja az utánpótlási vonalakat – fogalmazott.
Az összes magyarországi várostrom közül ez a vár tartott ki a legtovább: Kerecsényi László és mintegy 2-2 és félezer várvédője a nagyjából tizenötszörös túlerővel szemben a magyar hadtörténetben páratlanul hosszú ideig, 63 napon át tartotta a gyulai várat.
– Olyan körülmények alakultak ki például az élelmiszerhiány, vízhiány, vérhasjárvány ami kérdésessé tettei, hogy érdemes-e tovább ezt a várat fönntartani mert csak nagyobb lesz a veszteség. A tárgyaláson Pertev pasa álnokul lefogatta Kerecsényi Lászlót, a várból kivonuló sereget, illetve a lakosságot pedig lemészárolták. Történeti forrásokból tudjuk, hogy nagyon sok huszár úgy tudott megmenekülni, hogy a kivonulás előtt borral megitatta a lovát és ezek a lovak az égő nádason, a mocsáron keresztül áttörve tűzön-vízen keresztül vitték ki a gazdájukat ebből a pokolból, ahol több ezer magyar ember lelte halálát – részletezte a 457 éve történteteket a Végvári Napok főkapitánya.
Az ostrom felidézésére az ország minden részéről olyan hagyományőr csapatok érkeztek Gyulára, akik a török hódoltság-korabeli katonai hagyományok őrzését tűzték ki célul.
– Csak olyan csapatokat hívtunk ide, aki öltözetükben, felszerelésükben, a tábori életben annyira autentikusak, hogy érdemes a közönségnek megmutatni őket és hála Istennek, akik itt vannak, eleget tesznek ezeknek a feltételeknek – mondta el Magyar István.
