A táboralapítás tizedik évfordulója előtt tisztelegve, volt táborozókat kérdeztünk arról, mit adott nekik az intenzív, egyhetes munka, mielőtt pályakezdő zenészek lettek.
Akik augusztus első hetében áthajtanak Tarhoson, a település névtábláját elhagyva virtuóz zenei futamokra, csengő-bongó dallamokra, és bizony hamis lármára neszelhetnek. Ez utóbbi nem szégyen: a feszített kamarazenei munka velejárója. Augusztus 1-je és 8-a között ugyanis tizedik alkalommal is megtartják a Pro Musica Fúvósötös- és Kamarazene-tábort. A rangos diákzenei találkozón idén 41 fiatal vesz részt, akik hét pedagógussal dolgoznak azon, hogy az augusztus 7-i zárókoncertre összeálljon egy nívós kamarazenei hangverseny.
Ilyenkor egy hétig a diákzsivajé a Wenckheim-kastélypark. A jublieumi alkalom előtt tisztelegve volt zsivajgókat kérdeztünk arról, hogy mit jelent számukra a tarhosi tábor. Egyikük, Szalóky Andrea (Széchenyi István Egyetem-Zeneművészeti kar hallgatója; azt mondja, hogy egyenesen a tábor élményének köszönheti, hogy a zenei pályát választotta. Mint hozzáteszi, hét Pro Musica táborban vett részt, ami annak a jele, hogy az „azonnal beférkőzött a szívébe”. „A kezdetektől mindig a nyaram legjobb hete volt a tábor” – mondja. „A tanároktól és az idősebb diákoktól is rengeteget tanulhattam, kezdve ott, hogy a zene milyen sokszínű, hogy mi a kitartás és a bátorság. Tarhosra mindig nagy izgalommal és csupa szívvel tértem vissza, részben a falu nyugalma, szépsége miatt, részben pedig a közösség miatt, ami talán a legnagyobb szerepet játssza abban, hogy visszatértem évről-évre.”
Egy másikuk, Gál László Magyar Agrár és Élettudományi Egyetem hallgatója, „csak” négy alkalommal táborozott Tarhoson. Mint ecseteli, “mind más miatt volt jó, de talán az első és a negyedik tábor az, ami különösen kedves” számára. „A legelső azért, mert úgy mentem oda zenesulisként, hogy senkit sem ismertem, és épp ezért nem is volt nagyon semmilyen elvárásom. Ehhez képest rengeteg barátot szereztem, a nagyobb konzisok is befogadtak. Ráadásul a nagymamám is el tudott jönni a zárókoncertre, aki közel lakik Tarhoshoz, és akkor hallott először játszani. Az utolsó tábor azért emelkedik ki, mert akkor már egy összeszokott társasággal jöttünk” – mondja, különösen az olyan maradandó emlékekre emlékezve, mint a „falu nyugalma, a hullócsillagnézés, és a kollégium teraszán zajló esti beszélgetések”, amire mint mondja: mindig szívesen emlékezik majd. Mint összegzi, a „tarhosi hét egy remek alkalom, amit remélem, még sokaknak lesz lehetősége megtapasztalni a jövőben!”
Másoknak tanuláson és az emlékezetes élményeken túl a tarhosi kastélytelek, és az egykori békés-tarhosi énekiskola öröksége is eszébe jut. Mint egyikük, Badacsonyi Péter Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója szerint, a tábor művész-tanárai nemcsak „magas színvonalon tanítottak minket”, hanem „átadták mindazt, amit egykor Gulyás György és Kodály Zoltán is. A zene szeretetét és fontosságát.” Legyen szó tehát életre szóló barátságokról, zenéről, vagy hagyományról, a Pro Musica Tábor tanárai, Boda János (kürt), Bokor György (fagott), Csatos Zoltán (fagott), Kerényi Judit (oboa), Kerényi Sándor (oboa), Szabados-Tóth László (klarinét), Székely Edit (fuvola) és a tábort tizedik alkalommal támogató Gemma Agro Kft. azon dolgoznak majd, hogy a jubileumi hangverseny Kodály Zoltán és Gulyás György emlékéhez és az előző táborokhoz is méltó legyen.
A szervezők és a diákok minden érdeklődőt szeretettel várnak a zárókoncertre augusztus 7-én 17 órakor a Tarhosi Katolikus Általános Iskola Gulyás György termében.
