A mno egy hétvégén megjelent cikkében ezekre a kérdésekre kereste a választ: Vajon tényleg gyengébb minőségűek a világmárkák Közép- és Kelet-Európába szánt termékei? Mi az oka annak, hogy egy cég egészen mást kínál ugyanolyan név alatt nálunk, mint Ausztriában? A kérdések megválaszolására szakembereket hívtak segítségül.
Nem szűnt meg Magyarországon a rendszerváltással a „nyugati holmikkal” való csencselés. Sokan, akik Németországban élnek, hétvégenként hazahordják és a helyi piacon értékesítik a kinti mosóport, öblítőt, csokoládét, de van olyan is, aki adót is fizetve épít erre az üzletágra -állítja a szerző Sashegyi Zsófia.
A cikkben egy olyan férfi is megszólal, aki Németországból hozz át termékeket Magyarországra: – Aki egyszer nálam vásárolt törlőpapírt, többet máshol nem vesz – mondja az üzletember. – Már van olyan nagykereskedés is Budapesten, amelyik kifejezetten a nyugati boltok polcaira szánt termékeket kínál. Mindenki tudja, hogy azok sokkal jobb minőségűek, mint amit nekünk gyártanak – vallja Lázár Gergely.
A cikk szerzője szerint az itthoni Interspar és a bécsi Shopping City Intersparjának már a kínálata közt is szembetűnő a különbség. Ott csak sóból egész falnyi a felhozatal, a babaételekről, a zöldség- és gyümölcsválasztékról nem is szólva. Ezzel szembesülünk, amikor ellátogatunk az osztrák főváros szélén felépített bevásárló városrészbe, ahol sok magyar háztartást tankolnak fel két-három havonta.
Néhány éve, 2011 tavaszán bombaként robbant a Szlovák Fogyasztók Szövetsége által elvégzett vizsgálat híre. Arra a következtetésre jutottak, hogy a legnagyobb világcégek az EU nyugati tagállamaihoz képest gyengébb minőségű, olcsóbb alapanyagokból készült termékeket forgalmaznak a később csatlakozott kelet-közép-európai országokban. Azt eddig is tudtuk, hogy a Coca-Cola édességi foka országonként eltérő (ez még magyarázható a nemzeti ízléssel, ha van ilyen egyáltalán), arra azonban, hogy a Szlovákiában, Bulgáriában és Romániában forgalmazott változat miért kukoricából kivont izoglükózt tartalmaz cukor helyett, csak egy válasz tűnik kézenfekvőnek: mert a cukor drágább. Amikor erre fény derült, a vállalat képviselői diszkréten „gyártási megfontolásokra” hivatkoztak - írja Sashegyi.
Puding próbája az evés
Elsőként a Knorr-leveseit hasonlították össze a Kelet-Nyugat versenyen. Az erdei gomba-leves: míg az osztrák verzióba kerültek vékonyra szeletelt, nagyobb méretű gombák, addig a magyar levesben csak snidlinggel találkozhattak. A csomagoláson feltüntetett adatok alapján míg a kint forgalmazott verzióban 8,5 százaléknyi, ráadásul háromféle gomba található, addig a hazaiban ez az arány mindössze 2,5 százalék.
Szembetűnőbb különbség volt a májgombóclevesnél: Míg az osztrák verzió nyolc perc alatt elkészül, a magyart – feltehetően a benne lévő csigatészta miatt – kicsit tovább, tíz percig kell főzni. A szakemberek már a tálalás pillanatában megállapították, hogy az osztrák verzió sokkal tisztább, a benne található répa egységes darabokra van vágva, és láthatóan jóval nagyobb technológiai fegyelemmel készült, mint a másik, amely zavaros, opálos, és egyenetlenül felvágott répák úsznak benne. A lényeg pedig: míg az osztrákban két-három centi átmérőjű gombócokat találunk, addig a magyar felszínén alig egycentis „gombócok” úsznak, felismerhetetlenségig szétfőve. Az osztrák 68 grammos kiszerelés, amelyhez háromnegyed liter vizet javasolnak, a készítők szerint ez három tányér levesre elég, míg a magyar gyérebb, 58 grammos adag, amelyhez nagyobb, egyliteres hígítást írnak elő, elvileg négytányérnyi leveshez. Az Ausztriában vásárolt májgombócleves 436 forintba, míg az itthonit 359 forintba került.
Emellett a Kotányi babérlevét is letesztelték. Itt is nagy különbség mutatkozott a két termék között: A hasonló (ötgrammos) kiszerelések tartalmát kiteregetve világos képet kaptunk: az osztrák csomagban 36, a magyarban mindössze 25 levél volt hibátlan. A többi fekete, penészes, töredezett, másodosztályú példány. Az árbeli különbség egyébként ebben az esetben megdöbbentő: az osztrákok átlag 624 forintot adnak ki egy csomagért, amelynek hazai, igaz, másodosztályú változata nálunk 149 forintba kerül.
A mosószereket is górcső alá vették: a tízfős vakteszt alapján az Ausztriában vásárolt 115 gramm Ariel mosószer ugyanis éppen megtöltötte a zacskót, amelyet a magyar verzió 115 grammja csak háromnegyedig lepett el. Aki tehát mérőpohárral adagol – márpedig általában így tesznek a háziasszonyok –, annak jó néhány adaggal biztos több jön ki a tőlünk nyugatra vásárolt mosóporból. A sárga Lenor öblítő tesztjén viszont egyértelműen megbukott a magyar termék. A kint vásárolt minta kellemesebb és hosszabban tartó illatot kölcsönöz a ruhának.
Ezután talán - sajnos - nem meglepő, hogy a többi tesztelt termék is eltérést mutatott.
A Nutella esetében zsírosabb hatású, kenőcsösebb terméket vásárolhatunk meg, ami feltapad a szájpadlásra, és az íze is kevésbé mogyorós, míg az osztrák sötétebbnek, olvadékonyabbnak, mogyorós ízűnek tűnik a szakemberek számára. A vakteszt eredményeit az is igazolja, hogy a tesztkanalakról könnyen leöblíthető volt az osztrák termék, míg a magyart forró vízzel is nehézkesebb volt eltávolítani - derül ki a cikkből.
A Milka próbája is az osztrák kiadás javára dőlt el. Bár vékonyabb, de olvadósabb a csokoládé a kinti táblában, amelyben egységesebb a mogyorószemek eloszlása, a magvak pedig roppanósabbak voltak, és pont dupla annyit találtunk belőlük, mint a hazai verzióban, amely ráadásul átszámítva kicsit többe is került.
A teljes cikk ITT.
