A fájdalom érzése természetes válasz a bennünket ért veszteségre. Az ilyenkor érzett érzelmi szenvedés azért alakul ki, mert amit vagy akit elvesztettünk, azt szerettük, az fontos volt a számunkra. Minél nagyobb a veszteségünk, análl intenzívebb a bánatunk. Nemcsak egy szerettünk halála okozhatja ezt, hanem többek között
- a válás vagy szakítás,
- egy egészségügyi veszteség,
- a munkánk elvesztése,
- a pénzügyi stabilitás elvesztése,
- a nyugdíjazás,
- egy kisállat elpusztulása,
- egy súlyos betegség feltárása,
- egy barátság vége,
- bármilyen trauma,
- az otthonunk elvesztése.
Az egyes esetekben könnyebben, míg más esetekben nehezebben tudunk talpraállni, például munkát találhatunk másikat, de egy szerettünk halála után nehezebb lehet betölteni a hátrahagyott űrt. Bármilyen veszteség is ért bennünket, fontos, hogy ne szégyelljük magunkat, amiért szomorúak vagyunk, amiért gyászolunk. Egy számunkra fontos ember vagy dolog gyászolása természetes. A szakemberek szerint bármi is legyen az oka a bánatunknak, segíthetünk magunknak abban, hogy könnyebben túllegyünk ezen a nehéz időszakon.
A gyász folyamata sok mindentől függ, beleértve például a személyiségünket, az élettapasztalatunkat, a világlátásunkat vagy hogy mennyire jelentős a számunkra az adott veszteség. Az azonban minden esetben igaznak tűnik, hogy időigényes folyamat – a gyógyulás kényszerítésre nem történik meg. Néhány héttől néhány hónapig is eltarthat, míg valaki újra jól érzi magát a veszteség után. És vannak, akik évek múltával sem képesek maradéktalanul feldolgozni a történteket. Fontos, hogy türelmesek legyünk önmagunkkal szemben.
Kezelhetjük, irányíthatjuk a gyász folyamatát
A szakemberek szerint ugyanis megvannak a módszerek, amelyek segíthetnek megbirkózni a fájdalommal, a bánattal és könnyebben megtalálhatjuk a módját annak, hogy továbbléphessünk a történteken.
- Ismerjük fel és fogadjuk el a fájdalmunkat.
- Fogadjuk el, hogy a bánatunk különböző, váratlan érzelmeket kelthet bennünk.
- Értsük meg, hogy a gyász egyedül a mi számunkra fontos.
- Kérjünk segítséget azoktól, akik szeretnek bennünket.
- Segítsünk önmagunknak azáltal, hogy gondoskodunk a fizikai egészségünkről.
- Ismerjük fel a bánat és a depresszió közötti különbséget.
A gyász öt szakasza
1969-ben Elisabeth Kübler-Ross pszichiáter bevezette a „fájdalom öt szakaszát”, amit azóta is sokszor emlegetnek, ezek pedig a következők:
Tagadás: „Ez nem történhet meg velem.”
Harag: „Miért történt ez velem? Ki a hibás?”
Alkudozás: „Tegyük ezt meg nem történtté, és cserébe én ezt vagy azt csinálom.”
Depresszió: „Túlságosan szomorú vagyok ahhoz, hogy bármit tegyek.”
Elfogadás: „Békében vagyok azzal, ami történt.”
Ha a gyász időszaka alatt felismerjük, hogy éppen melyik szakaszban vagyunk, az nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy minél előbb továbbléphessünk. És fontos tudni, hogy bár öt szakaszt szokás emlegetni, egyrészt nem tart mindegyik azonos ideig, másrészt előfordulhat egyeseknél, hogy egyik vagy másik szakasz kimarad.
Forrás: ridikul.hu
