Úgy gondolom, egy kardinális kérdést azonban érdemes azonnal tisztázni: számos forrás szerint a honi tökfaragás hagyománya több évszázados múltra tekint vissza. Ergo semmi köze nincs a tengeren túli csilli-villi felhajtáshoz. Hazánkban például a gyerekeknek az eszük ágában sem volt csokit-cukrot-mogyorót lejmolni a szomszédoktól; nagyobb csoda volt nekik a töklámpás vicsorgó arcából kisugárzó gyertyafény. Már majdnem elkalandoztam…
Miután megérkeztünk a közházba, nyomban kiderült, hogy egy kapitális hibát követtünk el: nem vittünk zsebkést a faragáshoz. No, de milyen jaminai az, akinél nincs egy jó kis plusz bicska? (Állítólag évtizedekkel ezelőtt, ha a jaminaiak a város bármely szegletébe betoppantak, ott előbb-utóbb előkerült egy bicsak.) Így hamarosan kaptunk is egy szép eszközt Pető Ibolyától, az intézmény vezetőjétől.
S míg a többiek csatlakoztak a tökfaragókhoz, én bekukkantottam az intézmény konyhájába, ahol a nagycsaládosok programfelelőse többedmagával számos tökös dolgot készített – mint például tökfánkot, tökszendvicskrémet, sült tököt, ivólevet.
Szatmáriné Priskin Anita elmondta, évi négy játszóházat rendeznek a közösségi házban: a húsvétit, adventit és karácsonyvárót, illetve az aktuális tökfaragást októberben.
„Kissé késve érkeztem egy másik rendezvényről, és nagyon meglepődtem, hogy szinte kétszer annyian jöttek el, mint tavaly ilyenkor – mesélte. – Örülök, hogy ilyen népszerű ez a csöppet sem Halloween program!”
Galéria
(Majd hazamentünk, de még nem csavartuk be a halogén izzót a nem Halloween tökbe.)
