Április utolsó hétköznapjának délelőttjén kezdetben gyengén szemetelve, majd egyre erőteljesebben hullott az égi áldás, amit időről-időre vízszintesen küldött meg a meg-megerősödő szél. Az eredményesen - tíz zsák szemét összegyűjtésével - zárult nap summázataként említhető megállapítás azonban az, hogy a kedvezőtlen időjárás kellemetlenkedése jóval kevésbé zavaró tényező, mint az emberi felelőtlenség okozta környezetkárosítás.
No, de az is egy „korszakalkotó” tételmondat, hogy a puffogás nem segít, a dolgos kezek viszont annál inkább. A békéscsabai német nemzetiségi önkormányzat felhívására, a Te Szedd! elnevezésű akcióhoz csatlakozva éppen ezért kereken húsz dolgos kéz munkálkodott azon, hogy a Sikonyi tanyák környékének legalább egy része olyan tüchtig legyen, mint ahogyan azt a – még meg nem született – dédunokáink elvárják tőlünk.
A legnagyobb királyság persze az lehetne, ha egyáltalán nem lenne szükség a „Clean up Europe!”, illetve a „Te Szedd!” akcióra. A feltételes mód, némi fordított logikával azért indokolt, mert az évről-évre egyre népszerűbb programhoz egyre többen csatlakoznak, akik egyre több és több szemetet szednek össze. A kezdeményezés jó, a lelkesedés sem mellékes, viszont az is hangsúlyos, hogy ez a francos szemét folyton-folyvást újratermelődik és olyan helyeken tűnik fel, ahol semmi keresnivalója.
Itt egy villanykörte bújik ki a földből, ott egy festékes bödön a fa tövében, amott pedig tengernyi flakon úszik a vízen, és hát ezek a tájidegen holmik nagyon nem akarnak elfogyni. Ennek ellenére vagy éppen ezért (szemlélet kérdése) mindenki teszi azt, amiért jött és összeszedi, amit talál. A Sikonyi tanyák környékét csinosítgató lelkes kis csapat köménymagját egyébiránt muzsikusok alkotják, akik mint köztudott, a legzordabb körülmények között is képesek mosolyt csalni a legmegveszekedettebb fanyalgók arcára is.
A mosolyfakasztó emberkék közül az egyik az Ókörös Trió és a Csaba Banda oszlopos tagja, aki ilyen módon vérbeli népzenészként említhető. Mint Pribojszki Ferenc mondja, az Ókörös Trióval főként moldvai és gyimesi, azaz csángó népzenét játszanak, egyedi tálalásban. Ő maga is különleges zenei területet fed le, hiszen fúvós hangszereket és ezen belül is például erdélyi kavalt, vagyis pásztorfurulyát is megszólaltat. Az Ókörösben Bíró József dobol és ütőgardonozik, Lovas Gábor pedig kobzázik és néha, mikor a kedve tartja, Ferenchez hasonlóan a furulyát is megszólaltatja.
A Csaba Bandáról tudható, hogy Magyarország összes tájegységének muzsikája megtalálható a repertoárban és a zenészek által a vonós hangszerek legjavát vonultatja fel. Van benne hegedű, brácsa, bőgő és még cimbalom is, ahogyan azt kell.
A tárgynál maradva azonban mindenképpen adódik a(z) (ál)kérdés, hogy egy népzenésznek miért fontos egy ilyen jellegű szemétszedési akció?
- Fontosnak tartom, hogy minden tekintetben érvényre jusson az elődeink kultúrájának megtartására, megóvására való törekvés és a gyökerekhez való ragaszkodás. Ilyen tekintetben egyáltalán nem áll tőlem távol egy kis szemétszedés. Tizenvalahány éve itt lakom a közelben és, amikor például ladikba ülök, akkor is mindig viszek magammal egy-egy zsákot vagy szatyrot is, mert nem tudom megállni, hogy ne szedjem ki a vízből az elém kerülő flakonokat és egyéb nem oda való dolgokat. Az ilyen jellegű akciók azért is lehetnek hasznosak, mert jó példát tudunk adni a gyermekeinknek. A legfontosabb a példamutatás, de nem csupán egy-egy napon, hanem mindig.
