Az alkotó életének első kiállítását Békéscsabán tartotta 1982-ben. Mint mondta, ez a pénteki alkalom lehet az utolsó, a 47. önálló kiállítása ez, már belefáradt a tárlatok rendezésébe.
– Hálás vagyok azért, hogy elhívtak, hiszen sok kép nem készült volna el, ha nincsen ez a kiállítás – fejtette ki a festőművész. – Az én munkamódszerem nagyon különbözik a kortárs alkotókétól. Én nem kitalálom, nem íróasztalnál tervezem meg a képet. Ez magától jön és nagyon sok ideig tart, míg el tudok kezdeni dolgozni, amíg kimosom az agyamat. Nekem nagyon sokat segít a zene. Dilettáns módon minden nap másfél órát zongorázom. Ez úgy kimossa az agyamat, hogy utána tudok elkezdeni festeni. Ami ösztönszerűen belülről jön, azt festem meg – mesélte Kovács Tamás Vilmos.
Képei mondhatni 3D-sek, domborúak. Az alkotásokon gyakran találkozik a festőművészet a szobrászattal, a domborművel. Ezt a módszert közel 15 éve gyakorolja az alkotó.
Rákóczi Attila, a Békés Vármegyei Kormányhivatal főigazgatója nyitotta meg a tárlatot. Kiemelte, hogy a kormányhivatal számára rendkívül fontos szerepvállalásai is vannak a hatósági tevékenységekkel párhuzamosan.
– Rendkívül fontosak azon szerepvállalásaink, melyeket azért teszünk, hogy az élet színesebbé és élhetőbbé váljon. Itt kiemelném a Gyűjts és segíts!, Főzz és segíts!, vagy Fuss és segíts programjainkra. Nagyon fontos az is, hogy mikor lehetőségünk adódik rá, akkor művészeket tudjunk bemutatni és hasonló típusú kezdeményezésekben is részt tudjunk venni. Van, amikor saját kollégáink művészetét tudjuk megmutatni, de amikor külsős művészeket prezentálunk, az is fontos tevékenység – mondta Rákóczi Attila, majd kiemelte, hogy Kovács Tamás Vilmos művészete is színt hoz a helyi életbe, azzal hogy a képeit bemutatják Békéscsabán.
A művész emberalakokat ábrázol leggyakrabban, de a képek többségén arc nélkül láthatjuk az alakokat. Ez sokat mond és sokat titkol egyszerre.
Az eseményen Opauszki Zoltán, a Csabagyöngye Kulturális Központ operatív igazgatóhelyettese köszöntötte a megjelenteket. Beszédében a művészeti munkásságról, az alkotóról értekezett.
– Végtelenül szerény címet olvashatunk: “Csak festek”. Óhatatlanul eszünkbe jut az alkotás tiszta öröme. Ebben a két szóban benne van az az áldozat és elkötelezettség, amellyel a művész a vászon elé áll. Nem megmagyarázni akar, hanem láttatni. Nem bonyolítani, hanem a színek és formák erejével üzenni – mondta Opauszki Zoltán, majd kiemelte, örömmel tölti el, hogy intézményükben kapott helyet a tárlat.
Az eseményen Farkas Wellmann Éva József Attila díjas költő is elmondta szakmai méltatását. A művész a megnyitó végén a város részére egy festményt ajándékozott.
Galéria
