Az ősz kezdete a szongáriai cselőpókok párzási időszaka. Ilyenkor a hímek felkerekednek, és nagyobb utakat járnak be, hogy párt találjanak maguknak. Felkeresik a nőstények üregeit, földalatti búvóhelyeit. Ez a kaland azonban a hímek számára legtöbbször végzetes, ugyanis a náluk kétszer nagyobb testű nőstények a párzás után általában megeszik őket. Főleg akkor, ha a párzás az üregekben történik – márpedig a legtöbbször ez így van - onnan ugyanis nem tudnak a hímek elmenekülni. A nőstények testmérete igen tekintélyes: 4-4,5 cm-esek, de lábaikkal együtt akár a 10 cm-t is elérhetik. Más pókfajoknál is rendszeresen előfordul, hogy a nőstények a párzás után megeszik a hímeket.
Érdekesség, hogy a szongáriai cselőpókok nem szőnek hálót, hanem más módszereket alkalmaznak a zsákmány elejtéséhez. Üreglakók, ami azt jelenti, hogy mély tárnákat ásnak le a földbe, onnan, lesből támadnak. A rovarok mozgása által keltett rezgéseket nagyon jól érzékelik, és ilyenkor villámgyorsan kirontanak az üregből, így kapják el prédájukat. A szó klasszikus értelmében tehát nem szőnek pókhálót, de az üreg falát, télen pedig a bejáratát is beszövik selyemszálakkal, hogy komfortosabb legyen számukra.
A szongáriai cselőpókok éjszaka és nappal is vadásznak, de leginkább az alkonyati órákban aktívak. Az emberre nem veszélyesek, csak akkor csípnek, ha fenyegetve érzik magukat. Csípésük elég fájdalmas, hasonló a darázséhoz. A kibocsájtott méreganyag az emberre és a melegvérű állatokra nem veszélyes, de a hidegvérűekre halálos.
Magyarországon húsz védett pókfaj él, ezek közül a szongáriai cselőpók a legnagyobb. Eurázsiai elterjedésű faj, színezete alapvetően szürkésbarna, ezért nehéz észrevenni. Az alföldi szikes puszták, gyér növényzetű gyepek és kötöttebb homoktalajok jelentenek ideális élőhelyet számára. Télire mély repedésekben, furatokban vermeli el magát, s csak tavasszal bújik elő, amikor már ismét talál rovartáplálékot.
Magyarországon van egy másik cselőpók-faj is, mégpedig a pokoli cselőpók, amelynek testmérete kisebb, csípése viszont jóval fájdalmasabb.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
