A Körös-Maros Nemzeti Park szikes pusztáin télen nehéz idők köszöntenek az apró énekesmadarakra. A hófödte tájon kevés az élelem, ráadásul a ragadozók is egyre élénkebben leselkednek rájuk.
A Csanádi pusztákon a téli időszakban különleges látványosságnak számítanak az északról érkező énekesmadarak: sárgacsőrű kenderikék, hósármányok, sarkantyús sármányok. Nem csak ők vannak itt azonban, hanem számos olyan apró énekes is ittmarad télire, amelyek nyáron fiókáikat nevelgették a pusztában. A nagyon kemény hidegek komoly kihívások elé állítják őket.
Küzdenek a zord idővel a mezei pacsirták, búbos pacsirták, mezei verebek, nádi sármányok, tengelicek, zöldikék. Rendszerint valamilyen fásszárú növényzettel is borított élőhely-mozaikot keresnek maguknak a pusztában. Ha sok hó esik, egyre nehezebben jutnak élelemhez.
Az elemekkel dacoló, éhes énekesek időnként szokatlan viselkedést tanúsítanak. A tipikusan nádi madárnak számító nádi sármányok például megjelenhetnek a kövesutak környékén, sőt a tanyák udvarán is, nem törődve a rájuk leselkedő veszélyekkel.
Az apró madarak helyzetét súlyosbítja, hogy a zord időben sokszor olyan ragadozó madarak is lecsaphatnak rájuk, amelyek máskor rágcsálókat fogyasztanak. A vörös vércsék például gyakran megpróbálnak elcsípni egy-egy énekesmadarat, de zsákmányolnak közülük a réti fülesbaglyok és a gyöngybaglyok is.
A kemény télben egy apró magvakkal feltöltött madáretető, de akár egy kisebb hómentesített felület is életmentő lehet számukra.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
