Így volt ez 1937-ben is, amikor Szent-Györgyi Albert Stockholmba érkezett átvenni az „emberiségnek tett legjelentősebb szolgálatért” járó orvosi- élettani Nobel-díjat. Az átadó ünnepséget hagyományosan a görög templomok szépségét idéző Zenepalotában tartották. A magyar tudós felesége, leánya és a stockholmi magyar nagykövet kíséretében érkezett a fényárban úszó palotába, amelynek nagytermét a San Remo városa által adományozott több ezer szál virággal díszítették fel. A város annak emlékére adta/ adja a díszlet szépséges kellékeit, merthogy Nobel Alfréd 1896. december 10-én bekövetkezett haláláig San Remoban élt.
A korabeli tudósítás szerint: a díjátadás ünnepsége „...délután öt órakor kezdődött. Harsonaszóra lépett a zsúfolt terembe a svéd királyi család. Az első sorban, kék-aranyszínű trónuson foglalt helyet V. Gusztáv svéd király, aki néhány nappal korábban ünnepelte trónra lépésének 30. évfordulóját.”
Az ünnepséget szigorú protokoll ütemezte, amelynek kiemelt része volt a díjazottak tudományos érdemeinek ismertetése. Szent-Györgyi Albert tevékenységét a Karolinska Intézet kémia professzora a következő szavakkal méltatta: „Ön és munkatársai Szegeden, csodálatos előrehaladást tettek, eredményeik alapvetően újak, és rendkívüli fontosságúak. Ön, az Alfréd Nobel által elképzelt odaadó tudós és briliáns felfedező. Felkérem Önt, Szent-Györgyi professzor, vegye át a díjat őfelsége kegyes királyunk kezéből.”
„A rangos kitüntetés átvétele ideje alatt a zenekar a Rákóczi indulót játszotta …. A közönség viharos tapssal köszöntötte az 1937. évi orvosi Nobel-díj nyertesét”– számolt be az Est-lapok tudósítója. Lélekben úgyszólván az egész ország jelen lehetett a nagy ünnepségen, hiszen a Nobel-díj ünnepélyes átadását a magyar rádió élő adásban közvetítette.
Az díjátadások után a vendégsereg luxus autói sűrű hóesésben hajtottak át a stockholmi városházára, amelynek gyönyörű, 18 millió üveg- és aranymozaikkal borított Aranytermében díszvacsorával folytatódott a Nobel-díjasok ünneplése. „ A díszlakomán háromszáz személyre terítettek. A főasztalnál a királyi család és a Nobel-díjasok foglaltak helyet. Szent-Györgyi feleségét Gusztáv Adolf herceg, a trónörökös idősebb fia vezette asztalhoz. A bankettet bál követte az ún. Kék Teremben”- írja a tudósító. (Megjegyzem: az utóbbi időben már több, mint ezer fő a díszvacsorán résztvevők száma.)
Másnap a hagyomány szerint a díjazottak ún. Nobel- előadást tartottak különböző intézetekben. A nap a királyi palotában vacsorával zárult, melyen, a tudósító szerint, V. Gusztáv „ szokatlanul meleg hangon társalgott Szent-Györgyivel.” A Nobel-ünnepség záró programja, a svéd hagyományok között rangos Lúcia napi ünnepség , a Lúcia napi estély volt. Svéd szokás szerint december 13-án választják meg szerte az országban a legszebb lányt, Lúciát. Stockholm fehér ruhába, fején égő gyertya-koszorúval tündöklő Lúciáját Szent-Györgyi Albert köszöntötte, svéd nyelven, és átnyújtotta a „ királynői” ékszert. A szervezők nem ok nélkül kérték fel őt a megtisztelő feladatra, ugyanis a magyar Nobel-díjas tudós volt a legnépszerűbb a kitüntetettek között. Pohárköszöntőinek, előadásainak, rádióban mondott beszédeinek könnyedsége, és azok mély, humanista üzenete nagy tetszést váltott ki a svéd diákok és tudósok körében.
Szent-Györgyi Albert Nobel-díja jelképezi, hogy ő a magyar tudomány zászlóját olyan magasra emelte, hogy határainkon túl is meglátták azt. Világhírűvé vált 44 évesen. Egy amerikai író találó megfogalmazásában: „Szent-Györgyi Albert több, mint magyar, ő nem ismer határokat, ő Magyarországról származik, de ő a világé.”
Dr. Szemenyei Sándor
