1937.október 28-án távirat hozta hírül Stokholmból: az Orvosi Nobel-díj Bizottság elhatározása alapján, „…az 1937.évi díjat Szent-Györgyi Albert kapja, a biológiai égésfolyamatok terén tett felfedezéséért, különös tekintettel a C vitaminra és a fumársav katalízisére.”
A Nobel-díj ünnepélyes átadását - 1901-től hagyományosan - december 10-én, Nobel Alfréd halálának évfordulóján tartották. Dr. SzabóTibor és dr. Zallár Andor közös tanulmányukban így örökítik meg az ünnepség megható pillanatait:
A stockholmi Concert Hall zsúfolásig megtelt nagytermében magyar részről a tudós, felesége, leánya és a külképviselet volt jelen. A délután 5 órakor kezdődő ünnepségen a Karolina Intézet kémia professzora a következő szavakkal szólt Szent-Györgyihez : „ Ön és munkatársai Szegeden csodálatos előrehaladást tettek, eredményeik alapvetően újak, és rendkívüli fontosságúak. Ön az Alfréd Nobel által elképzelt odaadó tudós és briliáns felfedező. Felkérem Önt, Szent-Györgyi professzor, vegye át a díjat őfelsége kegyes királyunk kezeiből.” Ezt követően „… Szent-Györgyi felemelkedett helyéről, a király elé ment, és látható megindultsággal vette át kezéből a súlyos aranyérmet, az oklevelet és a csekket tartalmazó pecsétes borítékot. Amikor a király kezet fogott Szent-Györgyivel, a közönség viharos tapssal köszöntötte az 1937. évi orvosi Nobel-díj nyertesét. Közben a zenekar a Rákóczi-indulót játszotta.”
Szent-Györgyi Albert díjátadást követő pohárköszöntőjének egy meghitt részletét így idézi fel tisztelője:” Nekünk, mindannyinknak erősebben kellene hinnünk a szeretet hatalmában, mint az erőszak erejében… jobban a meggyőződésünkké kellene, hogy váljon , hogy a legfontosabb az emberben nem a nyelve, az útlevele, vagy a születési bizonyítványa, hogy békés megegyezés csak akkor lehetséges, ha nem csak elvenni, ha adni is készek vagyunk, hogy együttműködéssel többet érünk el, mint kölcsönös pusztítással.”
Ezek az intelmek a már háborúra készülődő Európának szóltak, de máig ható, adventi üzenetet is ringatnak. Egy olyan tudós, nagy humanista szólt a világhoz akkor, akiről Márai Sándor - a Nobel-díj átvétele után - Szegeden készített riportjában így ír:” Magyarsága…ugyan olyan erővel sugárzik belőle, mint európaisága….azzal az emberrel állok szemközt, aki tudja helyét a világban, köze van mindenhez, ami a szellemre és az emberre tartozik.”
Szent-Györgyi Albertet - aki máig az egyetlen Nobel-díjas tudós, aki Magyarországon élt és alkotott, amikor a legrangosabb tudományos elismerésben részesült – az egész ország ünnepelte... A gyengélkedő nemzeti öntudatnak javára vált a siker… Professzora személyében úgyszólván önmagát tisztelte a nemzet!.
Szemenyei Sándor
.
