A szarvasmarhák nyári szállása a simotai határrészen található, ahol a kiterjedt szikes gyepek mellett jelentős mocsárfoltok is vannak. A legelő állatállomány az elmúlt években folyamatosan növekedett, jelenleg egy több mint kétszáz egyedből álló gulyával kezelik a területet.
A szürkemarháknak kiemelten fontos szerepük van a legelők fenntartásában, valamint a mocsarak és mocsárrétek kezelésében, elsősorban a kaszálással nem hasznosítható területeken. Rágásuk és taposásuk által a zárt, magas mocsári növényzetek (a nád, a gyékény és a különböző sásfajok) fellazulnak, felnyílnak és több nyíltvizes folt keletkezik, nő a szegélyhatás. Mindez kedvez a vizes élőhelyekhez kötődő madárfajok megtelepedésének.
A területen évek óta rendszeresen monitoruzzák az állományváltozásokat és megállapítható, hogy mind a fajgazdagság, mind az egyedszám növekszik. A jellemző költőfajok: nagy kócsag, vörös gém, nyári lúd, tőkés réce, böjti réce, kendermagos réce, kanalas réce, barátréce, cigányréce, bíbic, nagy goda és piroslábú cankó. A vonuló madarak közül az egyre gyakoribb kis póling érdemel említést. A magasabb térszinten vörös vércsék, szalakóták és kis őrgébicsek találták meg életfeltételeiket. A mocsár olyan ritka kétéltűnek is otthont ad, mint a mocsári béka. A növények közül itt is meg található Kárpát-medence egyik bennszülött faja, a kisfészkű aszat.
Ebben az évben először áttelepültek a jószágállománnyal a közeli Kisvátyon-pusztára is, ahol a tavaly elkészült vizes élőhely-rekonstrukciós területeken hasonló céllal kezdték meg a természetvédelmi kezelést. Már néhány hét után is látványos változások történtek: a marhák által járt, kiszáradó, édesvizű mocsárban, az úgynevezett Kerek-réten több gázló- és partimadár kutat táplálék után, de néha egy-egy fekete gólya is felbukkan.
A szürkemarhákkal történő legeltetéssel megfékezik az invazív gyalogakác terjedését is. A kezelés hatására hosszabb távon valószínű új, ritka, pionír növények is megjelennek a mélyebb fekvésű, vizes területen.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
