„Nekem ne hozz virágot, mert mindegyik elpusztul!” – szokta mondogatni az egyik barátnőm. Bevallom, én sem vagyok egy született kertész, de imádom magam körül a zöldet, és az utóbbi években pár egyed sikeresen túl is élt az albérletben. Mostanában különösen foglalkoztat a dolog, hiszen társasházi lakóként nem élvezhetem a kertek adta szabadságot, ugyanakkor mindig is szerettem volna, hogy buja növényzet vegyen körül – egyszerűen azért, mert a szülői házban is ezt láttam, ez számomra a természetes. Most őszintén: bárki szívesebben néz rá egy élő, lélegző, a levegőt tisztító növényre, mint a kopasz panelfalra.
Na de mi van akkor, ha ajándékba kapunk, esetleg megtetszik egy mutatós növény a virágüzletben, amiről aztán azt gondoljuk, hogy nem tudjuk életben tartani és nincs semmi kedvünk egy újabb bukáshoz? Először is: senki kedvét ne szegjék a korábbi kudarcok! Van néhány egyszerű praktika, amit érdemes betartani annak érdekében, hogy minden(ki) életben maradjon.
Fontos leszögezni, hogy ez a cikk nem a profi szobakertészeknek szól, akik kívülről fújják a legnépszerűbb dísznövények igényeit és tisztában vannak minden trükkel, hanem azoknak, akiknek valamilyen oknál fogna eddig nem sikerült életben tartani semmilyen virágot, vagy szeretnének tartani néhányat, de nem tudják, hogyan fogjanak hozzá.
Egy kis töri óra – hogyan kerültek szobanövények az otthonainkba?
Bár manapság szinte minden otthonban van valamilyen szobanövény, ez nem mindig volt így, főleg azért, mert a legtöbb ma ismert, lakásban tartott faj a trópusi, szubtrópusi, sivatagi éghajlatról származik. Ebből fakadóan aránylag nehéz elképzelni, hogy elődeink a sötét, huzatos, hűvös várakban vagy parasztházakban locsolgatták a flamingóvirágot.
Na de ne szaladjunk ennyire előre: egyes civilizációknál már az ókorban is jellemző volt a dísznövények tartása – elég az ókori csodák egyikére, Szemirámisz függőkertjére gondolni, vagy az egyiptomi falfestményekre, amelyeken rendre felbukkantak dekorációként a bambuszok; bonsai-okat pedig szó szerint már ezer éve is neveltek a távol keleten. Európában igazi robbanásról ebben a tekintetben inkább csak a nagy földrajzi felfedezések korától kezdve beszélhetünk, a gyarmatosító nemzetek ugyanis nemcsak nemi betegségeket és állatokat szerettek magukkal hurcolni a kontinensek között, hanem gyakran tértek haza az idegen földön talált, szemet gyönyörködtető növényfajokkal is.
A kontinentális éghajlat persze továbbra sem kedvezett a zöldeknek, ám a 17. század végére már léteztek olyan melegházak, amelyekben már megmaradtak, igazi áttörést pedig a 19. század hozott, amikor Nathaniel Ward megépítette az első mini üvegházakat. Ezekben már sikerült olyan körülményeket létrehozni, amelyek kedveztek a trópusi növényeknek, valamint a szállításuk is egyszerűbbé vált.
A viktoriánus Angliában egyébként óriási divatja volt a szobanövényeknek, sőt, státusszimbólummá váltak, hiszen az egzotikus zöldek behozatala igen költséges volt, ráadásul később is gondoskodni kellett a kellően meleg, illetve párás légkörről, hogy életben maradjanak. A nagy világégések alatt nem, de a második világháború után ismét hódítani kezdtek, a kereskedelem fellendülésével pedig közkedvelt tömegcikké váltak.
Ebben a videóban a Let’s Leaf csatorna még bővebben kifejti a témát:
Hogyan gondozzuk a szobanövényeket?
Rendben, rendben, ez mind szép és informatív, de mihez kezdjünk az ajándékba kapott virágokkal, hogyan segít mindez a növényeken? Douglas Adamst és a Galaxis útikalauz stopposoknak című könyvét idézve a legfontosabb, hogy ne essünk pánikba. Először is – ha erről nem kaptunk semmilyen információt – érdemes beazonosítani újdonsült növényünket. Ha teljesen tanácstalan lenne az ügyben, érdemes okostelefonra letölteni növényhatározó alkalmazást, amely viszonylag pontosan, akár levélről, akár virágról készült fotó alapján azonosítja újdonsült kedvencünket.
Az internet a barátunk, számtalan oldal foglalkozik az egyes fajták sajátosságaival, igényeivel, vagy a neten, vagy szakkönyvekben olvasson utána, milyen gyakran kell locsolni, milyen a fény-, hő- és tápanyag igénye az egyes növényeknek, milyen gyakran kell átültetni őket, hiszen ezek kulcskérdések.
Sokan épp ott rontják el, hogy alig, más esetekben pedig túllocsolják növényeiket, de gyakori hiba az is, hogy a direkt napfényt kevésbé tűrő növényeket a tűző napon hagynak, így megég a levelük. A kevés víz hosszú távon kiszáradáshoz vezethet a vízigényes virágok esetében, a túl sok folyadék azonban pangó víz kialakulásához vezethet, amely gyökérrothadást okozhat, ezt mindenképp kerüljük el! A túl direkt fény sok fajnak azért jelent problémát, mert a trópusi, szubtrópusi növények jelentős része természetes élőhelyükön, a dzsungelekben található fák törzsére kapaszkodva élnek, vagyis a félárnyékos, árnyékos helyeken érzik otthon magukat.
A jó hír, hogy szobáink ékei azonnal jelzik, ha valami bajuk van, legfőképp a levelek elszíneződésével, levélvesztéssel, kornyadozó levelekkel. Ilyenkor érdemes végig gondolni: mi változott? Új helyre kerültek? Több/kevesebb folyadékot kapnak az átlagosnál? Megváltozott a hőmérséklet? Utóbbi esetben fontos észben tartani, hogy a népszerű trópusi növények télen is igénylik a 18-20 fokos meleget, ezért semmiképp ne száműzzük őket fűtetlen vagy hideg helyiségbe, de lehetőleg fűtőtest közelébe se helyezzük őket.
Nyáron további problémát okozhat a hőség: a nagy melegben elhervadhatnak a virágok, megsárgulhatnak, megfonnyadhatnak a levelek. Az árnyékolás nemcsak a lakás hűtésében segíthet, de kedvenceink is meghálálják, arra azonban figyeljünk, hogy a tarka levelűek ennek ellenére is elegendő napfényhez jussanak, hiszen színpompás külsejüket épp ennek köszönhetik. A klímás helyre helyezést is érdemes kerülni ilyenkor, a fikuszfélék például kifejezetten érzékenyek a huzatra (igen, a légkondira is!), ilyenkor dobálni kezdik azt a bizonyos képzeletbeli hajtűt és levetik leveleiket. Érdemes a locsolókannát is gyakrabban elővenni ilyenkor, hiszen az ültetőközeg a nagy melegben gyorsabban kiszárad, illetve párásíthatunk– még több tipp ide kattintva olvasható.
Az internetet böngészve egyébként extrémebb tippeket is találhatunk, az egyik szerint a klasszikus locsolás helyett tegyünk inkább jégkockákat a növény földjére, így a nedvesség nem egyszerre jut a talajba, ráadásul a túllocsolást is elkerülhetünk. Egy próbát mindenesetre megér…
Mivel locsoljak?
Kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy hazánk jelentős részén kemény a víz, vagyis a csapvízben magas a kalcium- és magnéziumsók tartalma. Bár az Alföld nagy részén, így Békéscsabán is lágyabb a víz az ország többi részéhez képest, nyugodtan nézzen bele virágai cserepébe, vizsgálja meg az ültetőközeg felszínét: ha a föld tetején foltokban tapasztalni szokott fehér, világos sárga elszíneződést, az bizony azt jelenti, hogy a víz önnél is kemény. Másik jel, hogy a leveleken fehér, csepp alakú foltok jelennek meg, és nem, egyik eset sem tesz jót a növényeknek. A már fentebb említett kalcium- és magnéziumsók ugyanis a talaj meszesedését okozzák, amely tápanyag-felvételi problémákhoz vezethet, ez pedig a gyökerek elhalását, rosszabb esetben a növény pusztulását okozhatja. A leveleken lerakódó ásványi réteg gátolja a fotoszintézist és akadályozza a gázcserét.
Mit tehetünk? A legjobb megoldás, ha esővízzel öntözünk, melyet a kertben gyűjthetünk dézsában, hordóban, vagy bármi erre alkalmas eszközben. Ez a művelet emeletes házakban sem elképzelhetetlen, de persze vannak olyan helyek, ahol ezt egyáltalán nem lehet megoldani (például esetemben sem, a lakás fizikai adottságai miatt).
Adódhat a következő kérdés: törődjünk bele a helyzetbe? Dehogy! Egyrészt vízforralással csökkenthetjük a csapvíz úgynevezett változó keménységét (csak kihűlt vízzel locsoljon!!), másrészt jó trükk az is, ha előre kikészíti a megfelelő mennyiségű vizet egy locsolókannába, ezt pedig egy-két éjszakán keresztül állni hagyja. Így a már említett ásványi sók leülepednek, másrészt a víz is szobahőmérsékletű lesz, ami kifejezetten fontos a szobanövények öntözése szempontjából, hiszen nem szeretik a túl hideg folyadékot.
A kulcsszó: mértékletesség és következetesség
Fontos megérteni, hogy a növények is élőlények, s bár bizonyos mértékig feltalálják magukat, a lakásokban elsősorban ránk vannak utalva. Ha azonban gondozzuk őket, figyelünk igényeikre, meghálálják a szeretetet színpompás virágokkal és tündöklő levelekkel. Sőt: bizonyos fajok segítik a levegő minőségének javítását, nem egy közülük akár toxinokat is képes kivonni a levegőből, emellett egyes kutatások szerint csökkentik a stresszt, növelhetik a kreativitást és a hatékonyságot, valamint jótékonyan hatnak a közérzetre.
Ahhoz, hogy mi, illetve szobanövényeink is jól érezzék magunkat, fontos megtalálnunk az egyensúlyt, ehhez pedig mértékletesnek kell lennünk. Locsoljunk eleget, de ne túl gyakran és nagy mennyiségben; bánjunk csínján a tápoldatokkal, ezeket inkább csak nyáron, a növekedési időszakban alkalmazzuk, de azt se minden héten; ne napoztassuk őket direkt napfényen (kivéve persze, ha olyan fajtáról van szó, ami ezt kifejezetten igényli), hogy ne égjen meg a levelük; teremtsünk megfelelően párás környezetet (amiben persze még mi is jól érettük magunkat); tisztítsuk a leveleket rendszeresen, hiszen a por növényeinkre is lerakodik.
Mielőtt bárki őrült pakolgatásba kezdene otthon, azt is érdemes figyelembe venni, hogy a növények is kedvelik az állandóságot és nem szeretik, ha össze-vissza rakosgatjuk őket a lakásban. Találjunk nekik egy, a napozási igényeikhez igazodó helyet, ahonnan ritkán mozdítjuk el őket. Ha véletlen mégsem lenne megfelelő a hely, a levelek elszíneződésével úgyis jelezni fogják, hogy költöznének.
Legyünk következetesek: vezessünk be egy rendszert, rituálét arra vonatkozóan, a hét melyik napján locsolunk. Ezt érdemes feljegyezni asztali vagy digitális naptárba (nálam például általában a hétfőkre heti emlékeztető van beállítva az okostelefonon, a bejegyzéshez tételesen fel van sorolva, mely növények vannak soron), vagy olyan jól látható helyre (pl. hűtő ajtó, üzenőfal, stb.), ahol biztosan szembe ötlik az üzenet. Ha sokféle szobanövény van otthon, érdemes lehet táblázatot készíteni a különböző fajok fő tudnivalóiról, víz-, fény-, hő- és tápanyagigényéről, hogy legyen egy gyors, áttekinthető dokumentum arról, hogyan járjunk el, ez egyébként a rendszerszemléletet is elősegíti. Akinek nincs kedve az Excelt bűvölni, akár egy egyszerű füzetbe is lejegyezheti ezeket az információkat, a lényeg, hogy legyen mihez nyúlni, ha tanácstalanok vagyunk.
Akkor se keseredjen el, ha véletlenül „megölte” kedvencét. Ne dobja rögtön cserepestül a kukába a növényt, sokat közülük ugyanis még ilyenkor is meg lehet gyógyítani. Fontos, hogy azonosítsa a problémát: ha kiszáradásról van szó, gyakran segít, ha eltávolítjuk a száraz részeket, majd hetente cserélt vízben megkísérelhetjük a gyökereztetést. A túllocsolás okozta gyökérrothadásnál meg kell vizsgálni, hogy a rothadás mekkora részt érint. Ebben az esetben steril metszőollóval távolítsuk el a rossz részeket, majd fajtától függően vízben vagy ültetőközegben gyökereztessük újra kedvencünket. Íme egy példa:
Vigyázzon, mert a növénytartás könnyen függőséget okozhat! Először is: a kertészkedés remek hobbi, és ha már elég felkészültnek érzi magát, nyugodtan szerezzen be többféle növényfajtát is. Ám mielőtt elrohanna a legközelebbi virágüzletbe vagy a piacra, hogy ezreket költsön a színpompás zöldlevelűekre, kérdezze meg növénytartó ismerőseit arról, adnának-e egy-egy levágott hajtást, amit gyökereztetni lehet, vagy virágtövet, így spórolva komoly összegeket.
