A Mándokon született későbbi csabai birtokos, akit bár katolikusnak kereszteltek, de Eperjesen végezte tanulmányait, a helyi evangélikus kollégiumban 1838-ban lépett ügyvédi pályára, majd az Ellenzéki Körnek lett titkára, később jegyzője. A Batthyány-kormányban a Klauzál Gábor által vezetett földművelés-, ipar és kereskedelmi minisztériumban titkárként dolgozott, és a szabadságharc leverése után költözött Csabára. Itt fogadta magához elhunyt nővére fiát, Munkácsy Mihályt. Életét családi tragédiák árnyékolták be, de Békéscsaba fejlődéséért, kulturális életének kibontakozásáért rengeteget munkálkodott. Szalay Ágnes beszédéből az is kiderült, hogy Reök István sírja eredetileg a mai gyulai út alatt volt, és az építkezés miatt került mostani helyére.
Ugrai Gábor, történelemtanár az 1848-as nemzetőrséget mutatta be. Szólt a 12 pontban is követelt, majd az 1848. április 11-én törvénybe iktatott testületről, melynek minden 20 és 50 év közötti férfi lett a tagja, aki valamely vagyonnal rendelkezett. A nemzetőrség gyalogos és lovas szolgálatot adott, és inkább rendőri feladatokat látott el. A hadseregtől független szervezet volt, de azzal teljes mértékben egyenrangú, ahol az alacsonyabb rangú tiszteket a legénység választotta meg.
A nemzetőrség megszervezése és felállítása nem ment zökkenőmentesen, a különböző települések eltérő hozzáállást tanúsítottak. Voltak, ahol sérelmezték, hogy dologidőben el kellett menni szolgálatra, de volt, ahol követelték a minél előbbi felfegyverzésüket. Sokan úgy tekintettek rá, mint „hétvégi katonaság”, hiszen hétközben a mezőgazdasági munkákat kellett elvégezni, de hétvégén ráértek katonáskodni. Sajnos a nemzetőrök fegyverzete is kívánnivalót hagyott maga után, az állománynak mindössze 10 százaléka rendelkezett lőfegyverrel. A többség azzal vonult be, ami éppen otthon a keze ügyébe akadt: cséphadaróval, baltával, fokossal, esetleg kaszával, kapával.
Ezeket a problémákat később az önkéntes nemzetőrség felállításával oldották meg, ahonnan többen is csatlakoztak a honvédség soraihoz. Békéscsaba kb. 2000 nemzetőrt állított ki, köztük volt Vilim János és Novák Dániel is (mindkettőjük sírját a Városvédő Egyesület újította fel), akik 1848 nyarán indultak el táborukba, ahonnan harc nélkül épségben vissza is térek. A történelemtanár beszédét Machiavelli gondolatával zárta: Sokkal nehezebb legyőzni az olyan országot, amelyet saját emberei védenek, mint amelyért zsoldosok harcolnak. Ugrai Gábor fontosnak tartotta elmondani azt is, hogy az osztrákok nem tudták legyőzni a magyar szabadságharcot, vagyis az nem elbukott, hanem az orosz túlerő győzte le.
A beszédek végén a résztvevők megkoszorúzták Reök István sírját. A koszorút Sárközi Mária hozta az Alkoss - ne halmozz! közösségi varróműhelyből, ahol azt újrahasznosított anyagokból készítették.
Forrás: Ugrai Gábor
-400x225.webp)
