Nemzetiségi szószólóként a Magyarországon élő szlovákságot képviseli az Országgyűlésben. A békéscsabai kötődésű Paulik Antal közel egy éve látja el tisztségét. Többek közt az ezzel járó munkáról kérdeztük.
– A nemzetiségi szószóló elsődleges feladata az adott nemzetiség képviselete a Parlamentben. Hivatalba lépése óta ez hogyan valósul meg? Milyen feladatokat lát el szószólóként?
– Elsődleges feladatom a közösség képviselete: a jogszabályi előkészítő munkában próbáljuk érvényesíteni az általános nemzetiségi szempontokat, ezen belül a szlovákokét. Tagja vagyok a nemzetiségek bizottságának: mi, szószólók, nem vagyunk teljes jogú országgyűlési képviselők, éppen ezért egyénileg nem tudunk jogszabály-módosítást kezdeményezni, de a bizottságon keresztül igen. Így minden, a különböző területekről érkező elképzelést feldolgozunk és előterjesztés formájába öntjük. Tagja vagyok az ellenőrzési albizottságnak, amely a korábban elfogadott nemzetiségi jogszabályok végrehajtását ellenőrzi. Ezekre az ülésekre meghívjuk például a minisztériumokat, a tárcákat, a legfőbb ügyészt, az Állami Számvevőszéket, a hivatalokat, amelyek beszámolnak arról, hogy az egyes nemzetiségekre vonatkozó szabályok hogyan érvényesülnek az ő területükön. A kulturális és nemzetközi kapcsolatok albizottságának is tagja vagyok, amely a nagykövetségekkel tartja a kapcsolatot és koordinálja a nemzetközi kapcsolatok egész rendszerét. A parlamenten belül működnek úgynevezett euro-parlamentáris csoportok, ezen belül a szlovák-magyar és cseh-magyar csoport tagja vagyok.
– Ezek informális csoportok?
– Igen, a tagság változó számú. Akkor, amikor olyan kérdések merülnek fel, amelyeket érdemes informálisan is megvitatni, ezekben az interparlamentáris csoportokban tesszük, melyekben benne van minden párt képviselője. Ezeknek a csoportnak vannak olyan lehetőségei, amelyek meghaladják a formális, kötött programú megbeszélések lehetőségeit. Ezen felül a nemzetiségi bizottság létrehozott egy munkacsoportot a hatályos, nemzetiségekről szóló törvény módosítására, ennek vezetője vagyok.
– Ön korábban is aktív szerepet vállalt a hazai szlovákság közéletében, a szószólói pozíció betöltésével ez mennyiben változott?
– Korábban nemzetiségi üggyel foglalkoztam a kormányban, vagyis több különböző nemzetiséggel tartottam a kapcsolatot. Ez annyiban egyszerűsödött, hogy most kizárólag szlovák ügyekkel foglalkozom: ezen a téren aktívabb vagyok, több helyre, rendezvényre jutok el, koordinálni tudom a felmerülő ügyeket. Más nemzetiségek képviselői is megtalálnak, hiszen az elérhetőségeim léteznek, de velük már csak informális a kapcsolat.
– Milyennek látja a nemzeti érdekképviseletet ma Magyarországon? Mennyire tudja ön segíteni az érdekérvényesítést?
– Az érdekképviselet az államigazgatás minden szintjén adott, a helyi önkormányzatok partnereiként megjelentek a helyi nemzetiségi önkormányzatok, a megyei önkormányzatok partnereiként ott vannak a megyei nemzetiségi önkormányzatok, a kormánynak pedig országos szintű együttműködő partnere van. A rendszer a szószólók megjelenésével vált teljessé. Ennek működése helyi szinten nagyban függ a viszonyoktól, a kapcsolatoktól. Az olyan településeken, ahol hagyományosan élnek nemzetiségek – ilyen Békéscsaba, Szarvas, Tótkomlós – jó az együttműködés. Ott azonban, ahol volt megszakítás a helyi, nemzetiségi önszerveződésben, nehezebb felvenni a kapcsolatot, de mára már azok is kialakultak. Mióta a törvény előírja, hogy a települési és a nemzetiségi önkormányzatok megállapodjanak, azóta a keretek adottak.
– Hogyan látja, mi jelenleg a hazai szlovákság legégetőbb problémája? Beszélhetünk egyáltalán ilyenről?
– Az elmúlt 3-4 évben, habár a jogszabályok adottak voltak, a finanszírozás nem volt megfelelő. Ez a helyzet az utóbbi években jelentősen változott, megoldódtak azok a pénzügyi gondok, amelyek ellehetetlenítették a testületek működését, az intézmények létrehozását, kialakítását. Ez azon is látszik, hogy például tavaly Szarvason, Mezőberényben, Gerendáson és Csorváson adtuk át megvásárolt, felújított szlovák közösségi tereket. Az állandó probléma a mindenkori legfelsőbb szint. Az 1946-ban kezdődött lakosságcsere folyamán a szlovákok sok településről tömegével mentek el, de a régi, történelmi épületek itt maradtak. Itt, Békéscsabán nemrég felújították az evangélikus nagytemplomot, de nem sokkal kisebb temploma van a Békés és Csongrád megye határához közeli Pitvarosnak. Az ottani lakosság 87 százaléka költözött át Szlovákiába. Amikor egy nyüzsgő falu elnéptelenedik, akkor az evangélikus egyház megszűnik létezni. Van ott egy nagyon szép, történelmi, 150 éves épület, amely széthullik. Ugyanez jellemző Budapesten, a Rákóczi úton lévő Luther udvarra. A lakosságcserével az épületet átadták a Magyar Evangélikus Egyháznak, a lakásokat pedig államosították, majd a rendszerváltás után megvásárolták azokat. Található ott egy magántulajdonban lévő templom, amelyet szlovákok szlovákoknak építettek, később mégis kutyaviadalok helyszínéül szolgált, még tánciskola is működött benne. Most próbáljuk visszaszerezni, de ehhez komoly források, politikai döntések és hajlandóság kell.
– Ön havonta egyszer fogadóórát tart Békéscsabán. Általában milyen témákkal fordulnak önhöz?
– Többnyire meghívásokkal keresnek, fel szeretnék venni a kapcsolatot, szeretnének beszélgetni, kérdeznek a tervekről. Olyanok is keresnek, akik úgy gondolják, hogy hátrány éri őket a szlovákságuk miatt vagy azért, mert szlovák intézményben dolgoznak. Vannak olyan intézményi dolgozók, akik arra panaszkodnak, hogy nem mindegyik nevelési intézményben kapnak nyelvpótlékot, amely jogszabály szerint, bizonyos feltételek teljesítése mellett járna nekik, ebben kérnek segítséget. Az ember óvatosan járja körül az ilyen problémákat, mert nem biztos, hogy a feltételek minden esetben teljesülnek.
– Nemcsak Békéscsabán, de Békés megye más településein és az ország más pontjain is van nagyobb lélekszámú szlovák közösség. Velük is ennyire élően tartja a kapcsolatot?
– Budapesten is vannak fogadóóráim. Volt igény arra, hogy legyen lehetőség a személyes találkozóra. Egyelőre a fővárosban és Békéscsabán tartok ilyen alkalmakat, utóbbi a teljes megyére vonatkozik. Kondoroson, Kétsopronyban rendszeresen megfordulok, most készülök Medgyesegyházára. Budapest környékéről és Nógrádból is jöttek már, illetve jeleztek ilyen igényt Zemplénből. Próbálok megfelelni az elvárásoknak.
– Ezek alapján mondhatjuk azt, hogy ön egyfajta kapocs a Magyarország különböző pontjain élő szlovákok közt?
– Kapocsnak ott van az országos önkormányzat, inkább azt mondanám, hogy ahol tudok, segítek. Fontosnak tartom, hogy minden meghívásnak eleget tegyek, mert az előző választási időszakban tett országjáráson hamar kiderült, hogy az embereknek fogalmuk sincs arról, mi a különbség az önkormányzati szféra és a szószólói pozíció között, mit lehet az egyikkel és a másikkal megvitatni, milyen problémákkal lehet hozzájuk fordulni, egyáltalán mit jelent ez a kettősség. Ezért tartom fontosnak, hogy amikor megjelenek, akkor elmondjam, mi a különbség a testületek munkája közt. Az országos önkormányzat is össze tud gyűjteni információkat, de én másféle információkat is gyűjthetek. Ha a kettő jól működik, akkor segíti egymást.
Paulik Antal minden hónap második péntekén fogadja a Szlovák Kultúra Házában azokat, akik előzetesen bejelentkeztek. Fogadóórájáról korábban itt írtunk.
Mikóczy Erika, Varga Diána
