Tizenöt év alatt közel száz kilót szedett fel és hat hónap alatt ötvenkettőt adott le Mladonyiczki László. A békéscsabai pedagógus diétázik is, de sokkal fontosabbnak tartja a jógát és az edzést. S bár a Zwack József Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakképző Iskolájában vendéglátós tanár, most tanult meg igazán finom barna rizst főzni.
Sétálunk a folyosón, egyszer csak megáll és egy tablón mutat egy képet 2000-ből. A fess férfiban nehezen ismerem fel a 65 kilogrammos Mladonyiczki Lászlót, pedig ismertem már akkor is. Mégis más most: nemcsak az alakja, a vonásai is megváltoztak, fiatalosabbak lettek azzal, hogy levágatta a szakállát.
- Negyven évig szakállas voltam. Egy kedves hölgy ismerősöm megkért, ha leadok ötven kilót, szabaduljak meg a szakállamtól. Hittem is benne, hogy sikerülni fog és nem is – mondta Mladonyiczki László. – A történet ott kezdődik, hogy tavaly október 10-én ráálltam a mérlegre és sokkot kaptam, amikor 160 kilogrammot mutatott. Gyorsan elszaladtam egy másik helyre, ott is megmértem magam, de ott is 160 kilót láttam. Azonnal nekiláttam diétázni. A mostani fejemmel tudom, hogy esztelenül csináltam. Úsztam is, eleinte 300, majd ötszáz métereket, de kis híján belefulladtam a medencébe. Mégis, örültem, amikor lement pár kilogramm.
Alázat, akarat, kitartás, szorgalom
Alázat, akarat, kitartás, szorgalom, ez volt a példamondata a tanárnak. S sok minden más, amely az időközben megismert jógából jött. Mint mondja, ennek az élethosszig való tanulásnak csak a legelején jár, mégsem tudna már nélküle létezni. Egyebek mellett ennek is köszönheti a fogyást, annak, hogy kezdi érteni, minek mi a szerepe az életében.
- Még számos kérdés motoszkál bennem, amire nem kapok választ az oktatótól. Talán még nem vagyok elég érett rá - folytatta. – Nagyon sokan segítenek az utamon, kollégák, diákok, barátok, jógatársak. Szigeti László barátomat és nejét, Edit asszonyt emelném ki, akik mérhetetlen türelemmel válaszolnak újra és újra ugyanazon kérdéseimre. Sokszor fizikailag már értem, mit szeretnének, de lelkileg még nem és ez nehéz. Ők értették meg velem azt is, hogy nem szipolyozhatom ki a szervezetemet. Eleinte úgy sportoltam, hogy megszakadtak az erek a karomban, állandóan izomláztól szenvedtem, szinte vonszoltam magam a fáradtságtól. Eleinte mindent megvontam magamtól és csak barna rizst, hajdinát, kölest és gerslit ettem magában. Ma már tudom, ez sem volt helyes. Ezek az ételek ma is az étrendem alapját képezik, de kiegészítem finom, általam készített öntetekkel, tojással, zöldséggel, gyümölccsel, natúr szárnyas húsokkal. Ami tilos: az édesség, a tej és a kenyér. Alapvetően igyekszem gluténmentesen étkezni. Tartottam hét napos böjtöt is, ami valóban jót tesz a szervezetnek, rendkívül sokat lehet leadni vele, de azért csak nagyon óvatosan. Ilyenkor visszább kell venni a sportból is.
Mlado most ott tart, hogy minden reggel úszik ezer-kétezer métert, délután újabb ezer métert és sokat jógázik. Mint mondta, van olyan gyakorlat, amit nem tud teljes egészében megcsinálni, de nem adja fel, mindenképpen megtanulja.
- Ha tükörbe nézek, nem látok nagy változást. Egyszer, a diákjaim lefényképeztek órán és akkor értettem meg, hogy tényleg sokat fogytam, változtam. Ezt az előtte-utána képet fel is tettem az internetre és 1300 lájkot kaptam. Megdöbbentem. Lehet, hogy ennyien becsülik azt, amit elértem? Sokat kaptam ettől a poszttól. Sok régi barátom megkeresett, akiket másfelé sodort az élet és akivel nem tartottam a kapcsolatot. Kérdezték, hogy csináltam. Akinek tudok, segítek. S közben mindig a szemem előtt lebeg a négy legfontosabb alapelv „amit útravalónak kaptam és amelyet feltétel nélkül elfogadok. Az első az Ahimsza, a nem ártás elve, amely gondolatra és tettre, saját magadra és a másikra is vonatkozik. A második a Szatja az igazsághoz való hűség, vagyis hogy lásd meg a pillanatnyi valós korlátaidat. A harmadik a Szantosa, a megelégedettség tudatos művelése. A negyedik pedig a Tapasz, a tudatos erőfeszítés.
Fekete Kata
