A legeltetésnél fontos szempont, hogy azt a védett madarak életéhez igazítsák, biztosítsák számukra az élőhelyek zavartalanságát. Atyaszeg például a túzokok fontos dürgőhelye, így ott tavasszal nem legeltetünk, hanem olyan helyekre hajtják ki a gulyákat, ahol ritkán fordulnak meg a túzokok.
A legeltetési zónák kialakításánál ügyelnek arra, hogy egyetlen területrészt se legeltessenek le teljesen, illetve, hogy a gyepek ne süljenek ki, mielőtt a gulyát odahajtanák.
A szürkemarháknál pásztoroló legeltetést folytatnak, s a gulyások munkáját három mudi pásztorkutya is segíti ezen a részterületen. A bivalyok esetében villanypásztoros legeltetést alkalmaznak. A bivalyok a rossz minőségű, zsombékos, vízállásos területeken is szívesen legelnek, így azokat is szépen karban tudják tartani, nem sásosodnak el.
A szürkemarhák és a bivalyok is extenzív tartásban vannak, a tavaszi kihajtástól egészen késő őszig a legelőkön tartózkodnak. Az itatást az ottani kutakból oldják meg, s csak télen hajtják be az istállókba az állatokat. Jelenleg 280 bivaly és 380 szürkemarha legel a Dévaványai-Ecsegi pusztákon. A szürkemarhák egy, a bivalyok három gulyában vannak.
A bivalyokkal a Réhely környéki területeket is legeltetik, így mindazok, akik ellátogatnak a Sterbetz István Túzokvédelmi Látogatóközpontba, egészen közelről is megtekinthetik ezeket a nagytestű állatokat. A tenyészállatok a látogatóközpont közelében, a két növendék gulya (külön az üszők és a bikák) pedig a tanösvény közelében legel.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
