Tornásznak készült, súlyemelő lett belőle. Mitykó Veronika sportpályafutása elképesztő irányt vett egy betegség után. A most ifjúsági országos csúcsot tartó sportoló versenyek nélkül edz, hogy megvalósíthassa az álmát. Ki szeretne jutni az elhalasztott 2021-es tokiói olimpiára.
– Miként történt ez a hirtelen váltás?
– Epilepsziás lettem. Öt és fél évig tornáztam, ovisként a Bukfenc Akadémián kezdtem és a versenyzők közé válogattak. Öt év után hirtelen lett egy rohamom, elmentünk kivizsgáltatni és kiderült, hogy epilepsziás rohamom volt. Innentől kezdődtek a problémák, az eltiltások, nem kaptam meg a versenyengedélyt, kitiltottak a teremből, nem tudtam edzeni. Fitneszeztem két évig, utána táncoltam is. Lejöttem ide a terembe kondizni és az edzőm, Bökfi János mondta, hogy próbáljam ki a súlyemelést, mert látta rajtam, hogy jók az adottságaim. Ez hét éve volt, azóta ezt csinálom.
– Mi történt az elmúlt években? Mi változott meg?
– Utólag azt mondom, nem volt véletlen, hogy ide keveredtem. Most már örülök neki. Amikor elkezdtem a súlyemelést, nagyon sokáig el voltam keseredve, de utána egyre magabiztosabb voltam minden téren. Keményen belevetettem magam a súlyemelésbe és megérte! Úgy gondolom, nem volt véletlen, hogy abba kellett hagynom a tornát és ide keveredtem.
– Miként fért össze a tanulás és a sport?
– Az elején egyszerűbb volt, mint például tavaly, amikor érettségiztem. Eleinte heti öt alkalommal edzettem és mellette tudtam tanulni. Aztán egyre komolyabb lett a versenyzés, akkor már naponta kétszer edzettem, ezt nehezen oldottuk meg. Nagyon nehéz volt az érettségi idején a versenyre és a tanulásra is koncentrálni, de mindkettő jól ment.
– Hogy sikerült az érettségi?
– Nagyon jól. Bár tanulni annyira nem szerettem, mint sportolni, de maximalista vagyok. Így jól ment mind a kettő.
– Ezt követően jöttek a további sikerek és a junior Európa-bajnokság bronzérme?
– A rengeteg munkának és az edzőmnek is köszönhetem, hisz nagyon sokat segített nekem. Az érettségi után rengeteget, napi kétszer edzettünk. Volt fél évünk, hogy felkészüljünk a junior Európa-bajnokságra, de előtte volt egy térdsérülés. Akkor Jani bácsi mondta, hogy el kell kezdeni nagyon keményen felkészülni és összejött a bronzérem.
– A jelenlegi szituáció egy kiforrott sportolót is megvisel. Nincsenek versenyek. Lehet így edzeni?
– Verseny nélkül nagyon nehezen lehet motiválni az embereket, ezt magamon tapasztalom. Most itt a lehetőség, hogy a napi egy edzést kihasználjuk. A következő időszak alatt megpróbálunk erősíteni. A versenyek nagyon hiányoznak, nagyon várom, hogy újra indulhassak. A moszkvai EB lett volna a következő nagy verseny.
– Elcsúsztatták egy évvel a tokiói Olimpiát, így neked is nyílt egy kiskapu?
– Igen. Úgy gondolom, minden sportoló álma, hogy kijusson az Olimpiára, de szükség lesz a kvalifikációra.
– Ha újra rendeznek versenyeket, akkor melyek a közeljövő tervei?
– Szeretnék egy junior Eb-t nyerni, a világ élmezőnyébe bekerülni, a felnőttek között is helyt állni és ilyen korosztályos világbajnokságon is szeretnék érmet szerezni. Ezek által, ha minden jól megy és minden összejön, nagyon remélem, hogy kijutok az Olimpiára.
A fiatal sporttehetség edzője, Bökfi János pozitívan tekint a jövő elé.
– Már a felnőtt világbajnokságnál felcsillant a remény az olimpiai kvalifikációra. Az egy óriási motiváció volt, elhittük, hogy kijutunk az Olimpiára. Sajnos közbe jött koronavírus-járvány, ami miatt nem is tudjuk, hol tartunk.
– Mit tudnak tenni az edzéseken? Hisz nincsenek időpontok, nem tud „készülni” Veronika.
– Erősítünk és javítjuk a technikáját. Mindig vannak apró hibák, ezeket igyekszünk kijavítani.
– Versenyek nélkül lehet motiválni egy súlyemelőt?
– Veronika nagyon erős sportoló, még tudom motiválni, bár ez egyre nehezebb. Reméljük, hogy mielőbb újraindulnak a versenyek.
– Veronika előtt lebeg az öt karika! Reális a cél?
– Teljesen. A célunk az, hogy a moszkvai Eb-n Veronika bekerüljön az „A” csoportba, tehát a legjobb tíz között végezzen a súlycsoportjába.
