– 2006-ban Lamperth Mónika, az MSZP akkori belügyminisztere egyszer azt mondta, hogy mostantól az igazolványképeket a hivatalokban is el lehet készíteni. Majd hozzátette, különben is, a fényképész szakma kihalófélben van.
– Azt is hozzáfűzte, hogy a gázlámpa-gyújtogatók ideje is lejárt.
– Miközben egyre több a fotóstanuló. A Kósban már két képzés működik az érettségi előtt és után állóknak is; de létezik más iskola is Békéscsabán. Persze sokan nem lesznek hivatásosok, mégis, ez a legérdekesebb hobbi, amiről még papírt is lehet szerezni.
– Miután sokak számára elérhetővé vált a fényképezés, megnőtt a képek iránti igény. Ez az önmegvalósításnak is az egyik eszköze és legalább olyan jó szórakozás, mint egy koncerten lenni vagy focizni. Például az emberek hosszú órákra elindulnak a természetbe fényképezni. S ha mindezt az utómunkával még szépen rendbe is szedik, akkor az építi a lelkeket.
– Jó, hogy ilyen sokan fényképezőgépet ragadnak?
– Szerintem igen, mert minket ez fiatalon tart és van mihez viszonyítani magunkat. Ha tartjuk a versenyt, akkor a legjobbak közt lehetünk, ha azonban nem, akkor mielőtt észrevennék az emberek, gyorsan pótolni kell a lemaradást.
– Hogy lehet tartani a lépést?
– Mindig is érdeklődve követtem a szakma fejlődését; szerintem ez a világ leszebb foglalkozása. Ha újraszületnék, akkor is fényképész lennék.
.jpg "Juhos János fényképészmester – Fotó: behir.hu/Such Tamás")
– Pedig abból a szempontból nagyon mostoha a fotósok helyzete, hogy egy-egy munkát követően sokan csak annyit mondanak: „Lődd már át a mélemre!”. A papírkép-korszakban legalább udvariasan megkérdezték, hogy „Mivel tartozom?”.
– Valóban, sokan meglepődnek, hogy egy képnek megváltási ára van. Ugyanis ez a munka is igényli a szakmai tudást, a fotografikus látást.
– Jó húsz éve, az egyik újságíró kollégám azt mondta, hogy „Hamarosan digitális gépeket kapunk, így idővel nem lesz szükség a munkátokra.”
– Az a tudás, ami a te fejedben, szemedben van, azt nem lehet egy hétvége alatt megtanulni. Autót is mindenki tud vezetni, mégsem lesz bárkiből hivatásos gépkocsivezető. Mindig könnyebb a pálya széléről bekiabálni, mint bent lenni.
– A munkahelyemen – ahol vagy öt (!) fényképész végzettségű kolléga dolgozik –, a minap arról beszélgettünk, hogy sokan azt hiszik, ha valakinek van egy jó gépe, akkor fotózni is tud.
– Nagyon fontos, ki milyen mélyen műveli ezt a szakmát, illetve a fényképészetnek több szegmense is van. Van például egy olyan tanulónk, aki a kuncsaftokkal nagyon zavarban van, de a kezdetektől fogva olyan szépen retusál, hogy megemelem előtte a kalapom.
Mindig lesznek a szakmában olyanok, akiknek az új technika kell, és meg is tudják venni. Ők leginkább a modern eszközökkel tudtak felvágni, és nem a tudásukkal. Ismerek olyan fotóst, aki sosem a felszereléséről volt híres, és mégis gyönyörűen dolgozik.
37. Magyar Sajtófotó Kiállítás a SZEGYA-ban – Fotó: behir.hu/Such Tamás
