Hetedik alkalommal ünnepelte a víz világnapját a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság Gyulán. Ebben az esztendőben a vizek és a mesterségek köré csoportosították a rendezvényt, hogy az odalátogató több mint ezer gyulai óvodás és iskolás megtudja, miért fontos a víz és hogyan vigyázhatunk erre a kincsre. A fiatalok rajzokkal és fényképekkel is készültek, a pályázaton legjobban szereplők kirándulást, illetve fürdőbelépőket nyertek. A kicsik a Bodoki-szobornál felállított színpadon műsort adtak, majd a Bodoki Károly Vízügyi Múzeum Baráti Kör tagjai segítségével megismerhették, mivel foglalkoztak a pákászok, milyen hajókon utaztak egykor a kapitányok, illetve a Gyulai Várfürdőben felfedezhették Gyula híres gyógyvizét. Az egyik legnagyobb érdeklődésre a 1887-ben alapított egykori fürdőház tartott számot, amely ma már múzeumként működik. Itt látható Szelezán András hajókat ábrázoló makettkiállítása is. A kiállítás legfontosabb darabja Nelson admirális miniatűr hajója, amely csak a méreteiben tér el az eredetitől. Laurinyecz Pál műszaki referensa, aki maga is épít maketteket, elmondta, hogy a már elhunyt mester mindent maga készített. Az ágyukat például rézből formázta meg, de még a kötélzetet is saját kötélverő gépével állította elő.
Pozsárné Kaczkó Zita, a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság irodavezetője elmondta, igyekeznek megismertetni a régi idők vizes mesterségeit a gyerekekkel. Ebben segítségükre van egy elvarázsolt nádkunyhó, ahol a fiatalok láthatják, mit csináltak régen a halászok, a pákászok, az aranymosók. Ezen kívül persze bemutatjuk azt is, hogy mi ma a feladata egy vízügyi szakembernek. A kicsik pedig sokat tanultak a hallottakból, látottakból. Kurta Veronikának például a medencék tetszettek a legjobban. Nádházi Nelli pedig azt magyarázta el kollégénknak szakszerűen, hogy a sivatagban azért nincs víz, mert a nagy melegben azonnal elpárolog. Csüllög Ferenc azért szereti a vizet, mert egészséges, Rotár Dávid szerint pedig azért fontos a víz, hogy ne száradjunk ki, különben is kell a növényeknek, meg a földnek.
