A Rák nem vicc, de humor nélkül belehalsz – ez is lehetne Mészáros Mihály ars poeticája. Az író azt mutatta be ,,A Rákos voltam, de már elmúlt. Asszem.” című könyvében, hogyan élte túl a végbélrákot, amelyet négy éve diagnosztizáltak nála.
,,…A tengerparti álmokat egy nővér szakította félbe, miután 13:00 előtt valamivel közölte: jöhetek! Az események innentől felgyorsultak. Elrejtettek egy függöny mögött, ahol zoknira vetkőztettek, majd kaptam egy 35 évvel ezelőtt divatosnak, ám még mai is nőinek számító hálóinget, majd betipegtem a műterembe. Próbáltam érdeklődni, hogy mire ez a felhajtás, mert igazából én egy konzultációra jöttem, esetleges gyors végbéltükrözéssel egybekötve, amihez sosem szokott ilyen fokú előkészület párosodni, de ők csak nyugtattak. Azt is próbáltam előjelezni, hogy a teljes tükrözést meg szokta előzni némi hashajtás is, elkerülendő a szembejövő forgalmat, de ezen irányú aggodalmaimat is lesöpörték. Hiba volt.”
A fent idézett részhez hasonló iróniával és humorral írta le Mészáros Mihály, hogyan diagnosztizálták négy éve, illetve kezelték a vastagbélrákját. Nem tartja magát különösebben nyitott, szereplésre született típusnak, nem is érezte úgy, hogy neki az írás segít feldolgozni a történteket. Egyszerűen írt és írt. Előbb internetes naplót vezetett név és fényképek nélkül, majd a blog népszerűségét látva könyvvé szerkesztette a bejegyzéseket. A kötetet a napokban mutatták be a Békés Megyei Könyvtárban, ahol Bérczes Mónika, a könyvtár munkatársa beszélgetett a szerzővel.
- A rák még mindig tabu – mondta a budapesti író. – A kezeléseken inkább beszélgetnek a betegek, de alapvetően nem szívesen nyilatkoznak erről. Sokan mintha szégyellnék, hogy rákosak, pedig ez is csak egy nyavalya, nincs abban semmi.
Mészáros Mihály saját bevallása szerint alkalmatlan orvosi kezelésekre, korábban rettegett a tűtől, az fehér köpenyesektől. Persze sokat javult a hozzáállása, de azt nem állítaná most sem, hogy nem fél a kórházaktól. A rendhagyó kötetét elsősorban betegeknek, illetve azok hozzátartozóinak szánta, hátha segít feldolgozni azt, ami velük történik.
