Az ékszerkészítés őskor óta kedvelt nyersanyaga a borostyán. Európában a balti borostyán a legelterjedtebb, mely a Pinus Succifer nevű fenyőfa megkövesedett gyantájából keletkezett maximum 50 millió éve.
A bronzkori, gazdagabb sírokban már találkozunk borostyánból készített gyöngyökkel, melyek főként a nyakláncot ékítették. A római időszakban oly keresetté vált, hogy egy fontos kereskedelmi út is épült, az ún. Borostyánút, melynek egyik szakasza a mai Nyugat-Magyarországon haladt keresztül. Ekkoriban főként amulettként, ékszerként viselték. Az ókori ember hitt a borostyán gyógyító erejében, ezért igen keresett és drága volt.
A Balti-tengertől magát a nyersanyagot hozták el, az ékszerek készítése már a helyi műhelyekben történt. A korabeli mesterek készítettek egyedi tárgyakat is, de népszerűek voltak a hasonló nagyságú és méretű borostyánból faragott gyöngyök is.
A római uralom után, a népvándorláskorban is előszeretettel viselték, azonban ekkor főként nagyobb méretű, változatos formájú gyöngyök kerülnek a sírokba. Az akkori női divatnak megfelelően főként az övekről lelógó szalagot díszítették.
A geszti iskola építése előtt, 2016-ban megelőző feltárást végeztünk, melynek során egy gepida (Kr. u. V-VI. század) temető részlete látott napvilágot. Sajnos a sírok zömét még akkoriban kirabolták, azonban szerencsénkre a sírrablók nem végeztek alapos munkát. Az egyik női sírban a hiányzó felsőtest környékén egy jó állapotban megmaradt, korong alakú, nagy méretű gyöngy került elő, mely eredetileg az öv környékén lehetett.
Az ásatásokon előkerült borostyánok egyik jellemző tulajdonsága, hogy megtalálás után a levegő hatására az eredeti narancsos-vöröses színét elveszti és egy sárga kéreg képződik a felszínén.
Érdekes tény, hogy az ajkai felső kréta időszaki (80-90 millió éves) barnakőszén telepekben megfigyeltek barnássárga vagy vörösbarna borostyán változatot: ez az ún. ajkait.
Dr. Bácsmegi Gábor régész
