A 2011-es évben megérkezett Magyarországra egy olyan faj, amelyet szinte alig ismert valaki. Sokféle néven nevezték el hirtelen, hiszen nagyon gyorsan bemutatkozott és hírhedtté vált a selyemfényű puszpángmoly, más néven puszpáng-tűzmoly vagy puszpáng ilonca latinul - Cydalima perspectalis.
Kelet-Ázsiában honos, ahol a puszpángon kívül a kecskerágón és a magyalon is károsít. Európában hernyóit először Németország északi részén 2006-ban észlelték, ahová feltehetőleg konténeres buxus tövekkel hurcolták be. Magyarországon első példányát Sopron környékén gyűjtötték 2011. őszén, és innen pár év alatt terjedt szét az egész országba.
Kinézetre egy nagyon szép molylepke, azonban a látszat csal, hiszen ez a jószág nagyon csúnya károkat tud okoznia díszkertekben. Nevét selyemfényű szárnyairól kapta, melyek szétfeszítve 4-4,5 centiméter szélesek. Szárnyai fehérek, széles barna szegéllyel, az első pár szárny középtájékán, további barna folton jellegzetes fehér félholddal. Egyes területeken megfigyeltek teljesen barna egyedeket is, a jellegzetes félhold alakú fehér folttal. Lepkéjét nehéz észrevenni, mivel nappal a szomszédos növény levelének fonákán ül, csak éjszaka aktív. Élete rövid, párosodás után sárgászöld petéit a levél fonákára, csomókba rakja, melyekből 4 centiméteres hosszúságú, sárgászöld hernyók alakulnak ki.
Károkat a táplálkozó hernyó okoz. Kezdetben csak hámozgatja a leveleket, vagyis a levél egyik oldalát rágja le, később teljesen elfogyasztja azokat, akár tarrágást is végezve a puszpángon. Eredeti élőhelyén évente 5 generációja is lehet. Az eddigi megfigyelések szerint Magyarországon „csak” 3 nemzedéke fejlődik, ezzel nagyon megnehezíti az ellene való védekezést. A fejlett hernyók bábozódáshoz készülve leveleket gyűjtenek maguk köré, ezeket lazán összeszövik, ebből repülnek ki a kialakult lepkék. Az utolsó nemzedék a szövedékben telel át. A szeptemberben fejlődő hernyók még bábozódnak, sőt a belőlük kelő lepkék tojást rakhatnak, amennyiben az időjárás kedvező számukra.
Érdemes az első gyanús jelre védekezni, ez esetben nem számíthatunk az énekes madarak segítségére, azok nem szívesen fogyasztják a puszpáng-ilonca hernyóit. Metszőollóval eltávolíthatóak a hernyófészkek, ezzel csökkenthetjük a tavaszi, induló kártételüket. A megtámadott részeket le kell vágni. Ha kell a teljes talajfelszínig. Remélhetőleg a bukszus regenerálódni fog.
Váncsa Klára ökológus
Munkácsy Mihály Múzeum
