A Magyar Haltani Társaság folytatva a hagyományokat, a 2018-as évre is meghirdeti AZ ÉV HALA választást. A kitüntető címre ezúttal is három halfajt javasolnak, közülük a nyertes természetesen az lesz, amelyik a társaság tagjaitól, és minden, határainkon innen és túl lakó, halakat ismerő, halakat szerető érdeklődőtől a legtöbb szavazatot kapja 2017. december 31-ig.
A jelölési elveknek megfelelően mindhárom faj őshonos vizeinkben, továbbá van közöttük védett és fogható faj is. A fajok jellegzetességeiről, természeti értékéről, élőhelyi igényeiről és elterjedéséről az alábbi leírásokból tájékozódhatunk:
BALIN (Leuciscus aspius): A balin az általában békés fajokat magába foglaló pontyfélék családjába tartozik, mégis ragadozó faj. Teste megnyúlt, mérsékelten magas, oldalról lapított. Látása igen jó, érzékszervei fejlettek. Pikkelyei aprók, az alsó úszók gyakran már a fiataloknál is rózsaszínűek, az idősebbeknél pedig kifejezetten vörhenyesek. Nagy növésű hal, jól fejlett példányainak hossza 50-60 cm, de kivételesen az egy métert is elérheti. Az abszolút magyar horgászrekord: 10,54 kg (1991).
A balin rendkívül érzékeny a szennyeződésekre és a környezetében bekövetkező változásokra, ennek ellenére szinte egész Európában megtalálható, hazánk területén őshonosnak tekintjük. Elsősorban a nagyobb folyóvizek lakója, ahol a márnazónától egészen a torkolatig megtalálható. Magányosan vagy néhány fős csapatokban keresi táplálékát, amely az első időkben planktonszervezetekből és apró gerinctelen állatokból áll, majd áttér a halfogyasztásra. Nyílt vízi ragadozó lévén legfontosabb zsákmánya az ugyanott csapatosan élő küsz. A sporthorgászok körében népszerű, mert mohón veti magát a zsákmányra, ugyanakkor tanulékony faj, így horgászata a forgalmasabb horgászvizekben nem egyszerű.
DOMOLYKÓ (Squalius cephalus): A domolykó megnyúlt, hengeres testű hal, a pontyfélék családjának Európa-szerte az egyik legelterjedtebb halfaja. Elsősorban a hegy-, és dombvidéki vízfolyások lakója, de megél kisebb-nagyobb folyóink lassabb, alföldi szakaszain is. Tömegességét a sodrottabb, oxigénben dúsabb vizekben jól jelzi, hogy a Kárpát-medencei középhegységi és dombvidéki kisvíz folyásainak felsőbb szakaszát domolykózónának nevezzük.
Tápláléka rendkívül változatos, fiatalabb korban elsősorban parányi planktonszervezetekkel, később növényi anyagokkal, gerinctelen állatokkal, sőt időnként halakkal, békákkal és kisemlősökkel is táplálkozik. Kiváló sporthal, a sporthorgászok egyik legkedveltebb zsákmánya A magyar horgászrekord: 6,25 kg (1987). Állományait elsősorban az élőhelyeinek átalakulása, például vizeink duzzasztása veszélyeztetheti.
KÖVICSÍK (Barbatula barbatula): A kövicsík kis termetű, erősen megnyúlt, hengeres testű halfaj, testhossza legfeljebb 10-15 cm. Nagyobb folyókban a pisztrángzónától a paduczóna aljáig fordul elő, lejjebb már csak igen ritkán. Középhegységi és dombvidéki patakjainkban, melyek többnyire a domolykózónába sorolhatók, általánosan elterjedt és gyakori faj. Vegyes táplálékon él, egyaránt fogyaszt apró fenéklakó állatokat, különböző növényi részeket és szerves törmeléket is.
A pisztráng- és pérzónában az értékes ragadozók fontos tápláléka, ezért ott gazdaságilag is jelentősége van. A magyarországi patakok nem igazi pisztrángos vizek, a csúcsragadozó többnyire hiányzik belőlük, így a kövicsík haltáplálékként nem jelentős. Őshonos védett halunk, amely csaknem egész Európában, valamint Szibériában él. Eszmei értéke egyedenként 10.000 Ft. Hazánkban még gyakori, védettsége az állomány megóvását szolgálja.
Tavaly több mint ötezren szavaztak a Magyar Haltani Társaság honlapján októberben elindított 2017. év hala közönségszavazáson, közel felével (48%) a harcsa lett a versenyben az első, megelőzve a paducot (37%) és a harmadik helyezett halványfoltú küllőt (16%).
Forrás, szavazás: haltanitarsasag.hu
