Ha nem számoljuk, hogy mennyi kárt okozunk ezeknek a rovaroknak a rovarirtók használatával, maga a globális felmelegedés egy emberöltőn belül kipusztíthatja őket.
A rovarok egyébként is pusztulnak az egész bolygón, az elmúlt 35 évben a szabadon élő gerinctelenek száma 45 százalékkal csökkent. A méhek pusztulásának következményeit már ismerjük, de nem járunk sokkal jobban a poszméhek eltűnésével sem, ezek ugyanis a leghatékonyabb beporzók számtalan vad- és kultúrnövény esetében, a jelenlétük az ökoszisztémában különösen fontos. Peter Soroye, az Ottawai Egyetem ökológusa szerint a számuk csökkenéséért egyértelműen az emberi tevékenység a felelős – írja a Science Alert.
A kanadai és angol kutatás azt vizsgálta meg, hogy a növekvő hőmérséklet vajon tényleg olyan érzékenyen érinti-e a poszméheket, mint ahogyan azt a legtöbb kutató gondolja – előfordulhat ugyanis, hogy a több virágzás és a ragadozók pusztulása miatt akár még jobban is járnak a rovarok, ha magasabb lesz az átlaghőmérséklet.
A kutatáshoz összesen 66 észak-amerikai és európai poszméhfajtát vizsgáltak meg, és megfigyelték, hogy hogyan reagáltak korábban a hőmérséklet változásaira. Ehhez átfésülték az 1901 és 1974 közötti populációkról szóló adatokat, majd a 2000-es években élő populációk mennyiségét is. Kiderült, hogy annak az esélye, hogy egy poszméh-populáció megmaradjon egy adott helyszínen a 2000-es évekig, 17 százalékkal csökkent, míg Észak-Amerikában sokkal többel, 46 százalékkal.
Egyelőre nem tudni, hogy a hőmérséklet változásában mi van ilyen hatással a poszméhekre, de egy lehetséges összefüggést már találtak a kutatók: azokon a területeken nagyobb volt a pusztulás, ahol nemcsak melegebb, de szárazabb is lett az idő. Bár azok a területek, amelyek korábban túl hidegek voltak a poszméheknek, most elérhetők lesznek számukra, az arány mégis felborul, és nem is teszünk eleget azért, hogy ez a rovarfajta fennmaradhasson.
Forrás: 24.hu / siencealert.com
