Ennek az a legfőbb oka, hogy a fajnak csupán néhány lelőhelye volt ismert 2010-ig és e szórványadatok is kevés információt nyújtottak a faj ökológiájáról és viselkedéséről.
Az Igazgatóság által 2013-ban átfogó vizsgálat indult a löszgyepek és a megmaradt löszmezsgyék rovarközösségeinek feltárására. A kutatás során a ráncos gyászbogár két területről is előkerült a Körös-Maros Nemzeti Parkban: a Tompapusztai löszgyepen és a Tatársánci ősgyepen stabil populációi váltak ismerté. A két dél-tiszántúli populáció célzott vizsgálatát 2018-tól 2020-ig folytatták a biológusok.
A vizsgálatok során számos rejtélyre derített fényt a Danyik Tibor és Deli Tamás kutatópáros a faj ökológiájával és életmenetével kapcsolatban. Ezen eredmények nemcsak a ráncos gyászbogár életének jobb megismerését szolgálják, de fontos részei a konzervációs szempontú élőhelykezelések kidolgozásának. Ez biztosítja hosszú távon fennmaradását ennek a Magyarországon fokozottan védett és közösségi jelentőségű bogárfajnak.
Nem ez az első eset, hogy a Körös-Maros Nemzeti Parkhoz kötődően derül fény egy ritka löszfaj életmódjára: 2013-ban a sztyeplepke (Catopta thrips) tápnövényének felfedezése, valamint a hernyók életmenetének leleplezése is a nemzeti parkhoz fűződött.
A részletes eredményekről az Igazgatóság időszaki kiadványában, az idén megjelenő Crisicum 11. kötetében számolnak be a szerzők (Danyik Tibor – Merkl Ottó – Deli Tamás), „A ráncos gyászbogár (Probaticus subrugosus) életmódja és állományai a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság működési területén (Coleoptera: Tenebrionidae)” címmel.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
