Legendás csabai klubok: A Jazz kocsma

Az 1998-2006 között hivatalosan Kéksziget borozó néven praktizáló Jazz hamisítatlan, valójában egyetlen ándörgránd színtere volt a huszonévvel ezelőtti, bőven a 60 ezer fölötti népességű Békéscsabának.

Kenyeres Zoltánné (Erzsi), a Luther utcai, nagy belmagasságú polgári ház bérlője, főpultosa, illetve mindenese alapvetően egy olyan klubot akart tető alá hozni, ahol a gyermekei: Zsuzsa és Zoli egy remek közösséghez tartozhatnak. Szabad kezet adott a gyerekeknek – csendesen tűrte és támogatta, ami körülötte zajlik.

(Noha a kezdeteknél még Zoli volt vagy 10, de a helyiség atmoszférája egy nagyon tartalmas puttonyt akasztott a hátára, amellyel megfelelő csapást vághatott az élet nevű alkonyatban.)

Közel másfél évtized után Erzsinek leginkább a sokszínűség, a barátság, a nyugodt beszélgetések jutnak az eszébe. – Ritkán üvöltött annyira a zene, hogy ne lehessen egymás szavát hallani – fogalmaz.

Az alacsonyabbik pulton Erzsi hatalmas szürke macskája (Gertrúd) aludt. Ha negyedóránként, néha-néha megmozdult, a gyanútlan vendég azon nyomban kért még vagy két sört, hogy némileg lefojtsa az ijedségtől egyre szaporábban verő pulzusát.

„Tulajdonképpen a jazz szó számunkra a szabadságot szimbolizálta – mondja Zerinváry Barbi. – Mi több, Zsuzsi anyukája nagyon szerette azt a műfajt. Bíró József édesapjának pedig óriási lemezgyűjteménye volt.”

A nem mindennapi közösségi tér – akkor még alig volt használatos a köznyelvben ez a gyönyörű kifejezés – olyan volt, mint egy századeleji fővárosi kávéház. Egymást inspirálták a be-betérő művészek.

A csabai törzsközönségen kívül Debrecenből, Egerből, Szentesről, Szegedről, Mezőtúrról, Mezőhegyesről érkeztek a költők, filozófiai gondolkodók, muzsikusok, filmesek, fotósok.

„Olykor nagy jammelés zajlott az udvaron – folytatja Barbi. – Olyan volt, mint a ’93-as Sziget: azokkal az emberekkel vagy a szabad ég alatt, akikkel közösséget tudsz vállalni. Hasonlóak a gondolataitok, de mégis inspiráljátok egymást, mert mindenkiben van valami egyediség. Bárki mellé leülhettél, mert kvázi a barátod volt. Tök hippi volt az egész feeling.

A jazzmuzsikán kívül acid jazz, rock, punk, de akár és komolyzene is betöltötte az atmoszférát. Többek között ott kezdte bontogatni tarkabarka szárnyait a Dobszerda is.

Egyébként minden jóravaló csehónak volt vagy három neve, mint ahogy a Jazznek is:

a, Kéksziget borozó (hivatalos)

b, Jazz kocsma (amely szájról-szájra terjedt)

c, Gyep kocsma (erről szinte senki sem hallott)

De mint minden szépséges mesének, a Jazznek is vége lett egyszer. A helyén ma a Center egyik kocsikihajtója van.

A behajtani tilos tábla helyén lehetett a Jazz... Fotó: behir.hu/Such Tamás