Hogy erre az utazásra pontosan mikor került sor, nem tudjuk, de könyve 1884-ben jelent meg franciául. Fábry – mint aki az esetről bennfentesként tájékoztat – úgy írta, az írónő hazánkból visszafelé utazván szállt le városunkban, hogy egy alföldi parasztvárost megtekintsen. Egy küldöttség fogadta az állomáson, de közülük senki sem tudott franciául. Valakinek beugrott, hogy Styaszny József orvos viszont bírja a nyelvet, és bár ő maga vonakodott, rábeszélték, hogy tolmácsoljon. Igen ám, csakhogy a doktor kizárólag könyvekből tanult franciául, a kiejtése nemigen tükrözött semmit, és az írónő sem értette. Meg is jegyezte: „Nagyon zengzetes, szép a magyar nyelv!”, azaz magyarnak hitte a doktor által használt franciát.
Juliette Lambert 1836-ban született Észak-Franciaországban, írói vénával rendelkező, a feminista mozgalmakat támogató asszony volt. Tehetős férje révén szerzett utazási élményeit számtalan könyvben rögzítette. A francia társasági élet egyik jeles képviselőjeként hatalmas sikernek számított, hogy hazánkba látogatott, és könyvében a magyarok iránti szenvedélyes rajongásról tett tanúbizonyságot. Élményeit „A magyarok hazája” (La patrie Hongroise) című kötetben adta ki 1884-ben, magyarul 1885-ben jelent meg. Saját szalonjában is vendégül látott magyarokat, például Türr Istvánt, aki Munkácsynak is jóbarátja volt, míg hazánkban Blaha Lujzával és Jókai Mórral is megismerkedett.
Tudta, hogy a képviselőnek választott gróf Apponyi Albert Csaba egyik birtokosa és ismerte is őt. Tudta, hogy Csabának 30 ezer lakosa van, és hogy esőben kellemetlenül sáros ez a vidék. Magát a várost nagyon szépnek tartotta, a nádtetők és a még néhol működő szárazmalmok megragadták képzeletét.
Ő maga is említette, hogy idegenvezetője a „falu orvosa” volt, és hogy hiába lakják szlovákok Csabát, ők magukat magyarnak tartották. Valószínűleg egy rövid sétát vagy kocsizást követően szállt újra vonatra, és indult tovább, miután a szűken vett belvárost megmutatták neki.
Szabó Ágnes
