Nagyon fiatal, mindössze 13 éves volt, amikor 1964-ben, Fehér Dezsőné (Sárika néni), a 2. Számú Általános Iskola testnevelő tanára javaslatára a Békéscsabai Sportiskola kézilabdacsatába került, ahol edzői, Machalek István és Bárány Béla örökre megszeretették vele a játékot.
A vékony, jó izomzatú, koordinált mozgású, labdaügyes kislány nagyon gyorsan fejlődött, és hamar meg is találták a posztját, mert rögtön a balszélre delegálták. Az edzői döntés helyességét Irén pályája fényesen visszaigazolta. Fiatal korát a sport és a szerelem határozta meg. A sportiskola után, már a Rózsa Ferenc Gimnázium tanulójaként az NB I-re pályázó Békéscsabai Kötöttárugyár ifjúsági csapatához igazolt.
Tanulmányait az első év után abbahagyta, a Kötöttárugyárban kezdett el dolgozni, miközben 17 évesen, a szintén kézilabdázó, Kovács György (Békéscsabai Előre Spartacus) felesége lett. Sportolói karrierjében nem volt törés, kiöregedve az ifiből, a „Kötött” akkor már NB- I es felnőtt csapatának lett a tagja.
A szülés miatti szünetet leszámítva, a „kötöttes” évek után 1973-tól 1981-es visszavonulásáig meghatározó játékosa, sokáig kapitánya volt a Békéscsabai Előre Spartacus női kézilabdacsapatának. Annak az együttesnek, amely vasbeton alapokat teremtett a békéscsabai női kézilabdázás több évtizedes sikereinek. Ha egy évvel később teszi le a „labdalantot”, akkor ő is tagja lett volna az Előre, 1982-ben, NB I-ben ezüstérmes csapatának. Így „csak” segítője és előkészítője volt a sikernek.
Komáromi Irén (72), 2023. január 31-én hajnalban, hosszú betegség után, örök álomra szenderült. Sportolói pályafutását jól illusztrálják a Békés Megyei Népújság korabeli tudósításai. Ez a szomorú alkalom lehetőséget ad arra, hogy szemezgessünk belőlük:
1969: „Egy régi fotó akadt a kezünkbe. Tizenegy fiatal lány – ki komolyan, ki mosolyogva – nézz vissza ránk a képről. A Békéscsabai Sportiskola lányai ők, akik 1966-ban megnyerték a megyei, női kézilabda-bajnokságot. Huszonhárom mérkőzést játszottak, 46 pontot gyűjtöttek, a gólarányuk is imponáló – 128:75 – volt. Vajon mi lett az 1966-os megyei ifi-bajnokcsapat tagjaival? – tettük fel a kérdést, és nyomozni kezdtünk a lányok után. (…) Kovácsné Komáromi Irén, Ilyés Mária, Tímár Márta állandó tagja a Bcs. Kötöttárugyár NB I-es csapatának…”
1974: „Az elmúlt napokban Araczki János, Békéscsaba város Tanácsának elnöke fogadta az 1974-es bajnoki szezon magasabb osztályba jutott kézilabdacsapatok és tekézők képviselőit. (…) Képünkön a fogadás résztvevői: (…) Kovács Györgyné, az NB I-be jutott Előre Spartacus női kézilabdacsapat kapitánya…”
1976: „Az NB I-es női bajnokság őszi fordulójának válogatottja: Bujdosó (Vasas) – Csíkné (Vasas), Németh P. (Tatabánya), Fleckné (Vasas), Botosné (…), Takácsné (Ferencváros), Kovácsné (Békéscsabai Előre)”.
1982: „A Körös Kupa keretében, a Ferencváros elleni mérkőzésen búcsúzott az aktív játéktól Komáromi Irén a csabaiak játékosa.(…) Később, 1976-ban sikerült visszajutni, de sajnos, csak egy évre. Kellemetlen és kellemes emléket is őrzök arról az idényről. Kellemetlen, hogy kiestünk, kellemes, mert helyet kaptam az őszi idény NB I-es válogatottjában.”
Most, 2023-ban, amikor mi csak a szépre emlékezünk, hulljon le a lepel egy igazi előrés csapattitokról, abból az időből, amikor Machalek István, a legendás sportújságíró volt az Előre női kézilabdacsapatának az edzője, akinek a mérkőzések előtti utolsó taktikai utasítását mindig Bozó Éva (később Csulikné) és Pasek Magdi (később Tobakné) kapták: …és gondoskodjatok róla, hogy az első gólt a Nagyasszony lője! Ő így becézte Kovácsné Komáromi Irént.
Ferencz Rezső
