A partimadarak, vagy más néven lilealakúak egy fajokban igen gazdag rend a madarak népes táborában. Ide tartoznak többek között a lilék, cankók, partfutók, sirályok és szerkők is. Ezek a vizes élőhelyekhez kötődő madarak az év minden időszakában megtalálják életfeltételeiket a Kis-Sárréten. Ez nem véletlen, mivel itt található a Biharugrai- és Begécsi-halastavak, valamint több mocsár és vizes élőhely-rekonstrukció is.
A vonulás lassan a végéhez közeledik, elmentek az utolsó kis pólingok, amelyek idén rekordnagyságban vonultak át a térségben, a maximális számuk elérte a háromezer példányt. A pajzsoscankók már szintén északi költőhelyeik felé tartanak, de még az elmúlt napokban is megfigyelték közel százas csapataikat.
A halastavi csapolások végeztével a vonulás egyre jobban áttevődik a mocsarakra és egyéb vizes élőhelyekre, mivel itt a sekély vízben és tocsogókon könnyen jutnak táplálékhoz. Itt is előfordulnak az előbbi fajokon kívül füstös cankók, réti cankók, erdei cankók és sárszalonkák. Leggyakoribb partimadár, a bíbic már javában költ, így már vannak pelyhes fiókák és tojásos fészekaljak egyaránt. Szintén tojásokon ülnek már a piroslábú cankók. A gólyatöcsöknél a nászidőszak még zajlik, de az első párok épp most kezdik meg a tojásrakást.
Az előzetes felmérések alapján piroslábú cankóból a tavalyi évhez hasonlóan idén is mintegy 18-20 párra számítunk, míg gólyatöcsből növekedést tapasztaltunk, 25 pár körüli az állomány. Ez utóbbi két fajból a legtöbb pár a nemzeti park vizes élőhely-rekonstrukciós területein fészkel, amelyeket a magyar szürke szarvasmarhák segítségével próbálunk megőrizni. Ritka fajunk, a nagy goda, ebben az évben csak a Vésztő-mágori rekonstrukción költ, összesen hét pár. A szikes puszták legnagyobb partimadara a nagy póling, népies nevén szélkiáltó, amely hazánkban csak kis számban fészkel. A régióban nem költ, azonban itt is szinte egész évben megcsodálhatjuk hosszan elnyúló „pó-li, pó-li” kiáltását, amely különös hangulatot kölcsönöz a tájnak.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
