Kapundárium: Kétsopronyban adventkor nyitott kapukkal várják a vendégeket

2019. december 20. 11:14 | Mikóczy Erika

Aki advent idején Kétsopronyban jár, ha figyelmes, hol itt, hol ott fedezhet fel kivilágított, díszbe öltöztetett számokat egy-egy kapun, ajtón. Esténként aztán kisebb-nagyobb csoportok, szomszédok, barátok, ismerősök gyűlnek össze a faluban az éppen soron következő, kivilágított kapus háznál, hogy beszélgessenek, énekeljenek, együtt legyenek a karácsonyvárás idején. A kezdeményezés a kapukon található számok és az adventi kalendárium nevének összevonásával a hangzatos Kapundárium nevet kapta.

Lépten-nyomon hallani, milyen jó is volna, ha a várakozás ideje nemcsak a munkáról, a tömegről, a bevásárlásról és az ajándékokról szólna, hanem a lelkünket is díszbe tudnánk öltöztetni. Ki-ki keresi, hogyan élhetné meg még tisztábban, meghittebben a várakozást, és érezhetné meg jobban a karácsony üzenetét. Az egyik gyönyörű és bensőséges út erre a Kapundárium.

A kétsopronyi Szász György Németországban dolgozott pár évig, onnan hozta magával az ötletet, és ő találta ki az elnevezést is. Szlávik Krisztinával együtt aztán útnak indították a kezdeményezést. Akik vállalják, hogy ebben a programban részt vesznek, azok advent egy-egy napján, az adott nap számával megdíszítik a kapujukat vagy ajtajukat, ezzel is jelezve, hogy ők a házigazdák, oda lehet menni az adott nap estéjén. A feldíszített kaput lefotózzák, a fotót felteszik a Kapundáriumos közösségi oldalra, este pedig várják a vendégeket.

 

 

Aki nem volt ilyen összejövetelen, az idei adventen még háromszor teheti meg: december 20-án, pénteken 18 órakor Kétsopronyban, a Mikszáth utca 4. szám alatt, december 21-én 13 órától a Kemencés tanyán, december 22-én 18 órától pedig a Dózsa utca 17. szám alatt várják a vendégeket.

Hogy a Kapundárium hogyan valósul meg a mindennapokban, arról az egyik szervezőt, Szlávik Krisztinát, és az egyik vendéglátót, Tokár Jánost kérdeztük.

 

  

Szlávik Krisztina: December a legsietősebb hónap, de valahogy mégis belefér, hogy összejárjunk

 

 A Kapundárium egy közösségi kezdeményezés, ami arról szól, hogy az ünnepek előtt, advent idején egymás felé forduljunk. Ne csak a vásárlás, sütés-főzés legyen fontos ilyenkor, hanem a barátság, szomszédság, éneklés, a meghitt együttlét is – mondja Szlávik Krisztina.

– Fontosak a nagyrendezvények is, mint például a falukarácsony, de egy-egy ilyen este meghittebb, bensőségesebb tud lenni. Ilyen eddig még nem volt, most próbáljuk. Igazából nagy csoda, hogy estéről estére időt tudunk rá szakítani. A december a legsietősebb hónap, de valahogy mégis belefér, hogy összejárjunk, együtt legyünk és töltődjünk esténként egy kicsit.

– Sokan a mindennapi rohanás közepette nehezen tudnak kiszakítani akár egy-egy órát is, itt mégis sikerül. Hogyan? Miért érzik ezt fontosnak az emberek?

– Egy baráti körben született meg a Kapundárium ötlete, tehát van egy mag. Viszont a kör egyre szélesedik, kicsit úgy, mint amikor bedobunk a vízbe egy kavicsot, és aztán az hullámot vet. Jó, ha van egy gazdája a dolognak, aki összefog, buzdít. Azt vettük észre, hogy ha elkezdünk egy kisebb közösségben, mint egy falu, valamint szervezni, bármennyire is nyitott a dolog, óhatatlanul kialakul egy zártkörű jelleg, gyakran ugyanazok jönnek el. A Kapundáriumnál szerettük volna egészen szélesre tárni a kapukat! Nagy öröm, hogy csatlakoznak olyanok is az estékhez, akik például a facebookon látták, másoktól hallották, hogy van ilyen, és csak úgy kedvet kaptak. Nagyon jó beszélgetni, énekelni, kicsit együtt hangolódni a karácsonyra.

 

Tokár János: Kétsoprony nagyon összetartó település, jó közösségekkel

 

Tokár János – aki egyébként a kondorosi Dérczy Ferenc Könyvtár és Közművelődési Intézmény vezetője – egy kétsopronyi tanyán él feleségével. Az egyik adventi estén az ő családjuk volt a házigazda. Az udvaron pattogott a tűz, forró italokkal, süteménnyel és nagy szeretettel fogadták az érkezőket. A meghitt estén elhangzott A szeretet himnusza, a gyerekek játszottak, a vendégek beszélgettek, együtt énekeltek, majd Kodály Esti dalának eléneklése után mindenki hazatért. Tokár Jánostól megtudtuk, ők miért tartották fontosnak, hogy vállaljanak egy adventi estét, ráadásul egy hétköznapon, amikor talán még nehezebb összehozni az embereket.

Intézményvezetőként nekem elég sűrű a december, pláne a hétvégék, ezért esett a választásunk inkább egy hétköznapra. Szlávik Krisztina és Szász Gyuri már régi ismerőseim. Közös programokban, például a Kétsopronyi Pajtaszínházban is dolgoztunk együtt. Gyuri keresett meg korábban az ötlettel, aztán pedig egy félig megtelt listával – és a szabad időpontok közül választottam egyet. Voltam már több alkalmon, például Szász Gyuri bátyjáéknál is, ők egy tizenegy-gyermekes család…

– Általában hogyan zajlanak ezek az esték?

– Mivel ez egy új dolog, nincs kötött menetrendje, inkább kicsit flashmob-szerű. A házigazdák egy kis szeretetvendégséggel várják az érkezőket, összejövünk, beszélgetünk, énekelünk, kicsit eszünk, iszunk, majd mindenki elindul haza. Tudomásom szerint Pest megyében is van ilyen kezdeményezés, ott úgy zajlik, hogy minden este megkeresik, melyik ház van kivilágítva és odamennek az emberek. Azonban nálunk, a tanyavilágban ez kicsit nehezebb lenne, így mi a közösségi oldalra is hagyatkozunk.

 

 

– Hogyan lehet az embereket kimozdítani minden este?

–  Nos, irigységgel – bár ez némi magyarázatra szorul. Minden közösségi kezdeményezés akkor tud a saját keretein túllépni, ha jól tudja magát demonstrálni. Ha van egy jó ötlet, amihez társul egy közösség, és ennek az eredményei reprezentatívvá válnak, megjelennek valahol, körbejárnak a falu száján, akkor látják azok is, akik nem mentek el, hogy miről maradtak le. Amikor pedig megtudják, hogy úgy a vendégfogadók, mint a résztvevők részéről ez mekkora élmény volt, hamarabb kedvet kapnak és bevonódnak ők is. Ehhez azonban perspektívát kell nyújtani. Manapság sokan mondják, hogy nem lehet a gyerekeket kütyük nélkül felnevelni – szerintem lehet, csak perspektívát kell nyújtani nekik, együtt focizni, bunkert építeni és hasonlók, akkor nem a gép előtt ülnek, nem is gondolnak rá.

– A Kapundárium mögött van valamilyen pályázat?

– Nincsen. Sokan abban gondolkodnak – ezt intézményvezetői oldalról is tapasztalom – hogy valami akkor tud működni, ha pénz áll mögötte. De gondoljunk bele, hogy a két világháború közötti polgári Magyarországon nehezen voltak elérhetők a színházak, nem voltak könyvtárak, művelődési házak, léteztek viszont olvasókörök, tűzoltózenekarok, énekkarok, színjátszó körök. Az emberek saját maguknak teremtették meg a művelődési lehetőségeket, és szinte mindig volt valamilyen program. A Kapundárium is ékes bizonyítéka annak, hogy nem feltétlenül kell pénzben gondolkodnunk egy-egy közösségi kezdeményezés esetében. Persze, van, amihez szükséges. De akár egy falunap is akkor tud jól működni, ha a civil szervezetek aktivizálják magukat, ha magukénak érzik a rendezvényt. És ettől még erősebb lesz a nagyobb közösség is.

– Miért éppen itt kaphatott szárnyra ez a kezdeményezés?

– Kétsoprony nagyon összetartó település, jó közösségekkel. Van valami olyan kötelék az emberek között, ami lehetővé teszi azt, hogy akár a falunapot, akár más rendezvényeket megtöltsenek élettel. És vannak olyan emberek, akik ezt a szívünkben, lelkükben hordozzák.

 

Galéria

 

 

További programok »

Itthon

Gazsó Ferenc előtt tisztelegtek Békésszentandráson

Emléktáblát avattak a Hunyadi János katolikus iskola falán szombaton, majd a szociológusról, egyetemi tanárról elnevezett társadalomtudományi társaság kihelyezett ülésén kihirdették a Dél-Tiszántúlon élő - vagy onnan elszármazott - fiatal társadalomkutatók számára kiírt pályázat eredményét.
18:33
FEL