A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Birding.hu nyilvántartása szerint hazánkban 2004 óta állandósult kisebb-nagyobb számban a fehér gólya áttelelése. Ha túlélik a telet, akkor akár „tartósan” fel is hagyhatnak a költözéssel. Ha mégis tartós hideg köszöntene be, még mindig nem késő délebbre repülniük.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Birding.hu nyilvántartása szerint hazánkban 2004 óta állandósult kisebb-nagyobb számban a fehér gólya áttelelése. Ha túlélik a telet, akkor akár „tartósan” fel is hagyhatnak a költözéssel. Ha mégis tartós hideg köszöntene be, még mindig nem késő délebbre repülniük.
Sok fehér gólya dönt az itthon maradás mellett, szemben az akár Dél-Afrikáig is elvonuló társaikkal. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szerint, ha sikerül túlélniük a tél viszontagságait – márpedig többnyire sikerül –, akkor jó esély van rá, hogy a következő hideg hónapokat is itthon töltik, hiszen egyre jobb túlélési stratégiával rendelkeznek.
Mindig vannak „renitensek”
Az azonos költöző fajhoz tartozó madáregyedek többsége átlagosan viselkedik, azaz ha elérkezik az idő, költözik, néhány egyed viszont „kockáztató”. Ők vagy később indulnak el délre, vagy társaiknál hamarabb visszaérkeznek – vagy egyáltalán nem költöznek, inkább átteleléssel próbálkoznak.
A kockáztató egyedek előfordul, hogy nem élik túl a viszontagságokat, azonban ha tartósan megváltozik a környezet – ahogyan napjainkban a klíma –, akkor nemcsak hogy életben maradnak, hanem új, felvett viselkedési sajátosságaikat az utódaikra is átörökítik. Minél nagyobb mértékű és gyorsabb a változás, annál több ilyen próbálkozó marad életben, így a fiókáiknak köszönhetően az immáron sikeres viselkedési stratégia gyorsan, akár évtizedek alatt jelentős mértékben feldúsulhat az állományban – tájékoztat az MME.
Fontos tudni, hogy a kockáztató (és életrevaló) egyedek az időjárási hatások elviselhetetlenné válása esetén akár egyetlen nap alatt is mintegy ezer kilométerrel délebbre repülhetnek.
Általában nincs szükségük a segítségünkre
Az MME szerint az áttelelő gólyák etetése, az életükbe való felesleges vagy túlzó mértékű emberi beavatkozás legfeljebb átmenetileg segítheti az állatot a túlélésben. Ismertették: az áttelelő fehér gólyák nem szorulnak a segítségünkre, ez mi sem jelzi jobban, mint az, hogy a 2004 és 2017 közötti időszakban csak egy áttelelő fehér gólya elhullására derült fény Magyarországon – ráadásul ez a madár sem élelem hiánya miatt pusztult el.
A gólyák étlapja rendkívül gazdag: nyáron elsősorban rovarokkal táplálkoznak, de gyakorlatilag bármit elfogyasztanak, amit le tudnak nyelni: rágcsálókat, gyíkokat, békákat, kígyókat, halakat. A faj azért vonuló, mert a fő táplálékbázist jelentő rovarok télen nem hozzáférhetők. Ugyanakkor a vonulás számukra igen megterhelő: akár Dél-Afrikáig is elrepülnek, ami egy oda-vissza több mint 20 ezer kilométeres, veszélyekkel teli utat jelent számukra.
Az áttelelést ugyanakkor több körülmény is reálisan túlélhetővé teszi számukra. Így például az, hogy táplálkozási stratégiájuk alkalmazkodik az éppen rendelkezésre álló zsákmányállatokhoz, a szántókon, gyepeken, árokpartokon élő rágcsálók hótakaró híján táplálékot biztosítanak számukra, ahogy a hulladéklerakók is.
Vészforgatókönyv mindig kell
Egészséges madár esetében tehát etetésre nincs szükség – hangsúlyozza az MME –, ám sérült, legyengült, de még röpképes, vagyis nem befogható madár esetén az alábbi élelemmel segíthetünk: 3-5 példány 10 centinél nem szélesebb keszeg, a magas hátú vagy ennél nagyobb halak darabolva; egy nagy marék 10–15 cm hosszú, kétujjnyi vastag nyers marhahús; kacsa-, liba-, pulyka-, tyúkszív és zúza; apró, hosszúkás darabokra vágott csirkefarhát (nyers disznóhús a féregfertőzés veszélye miatt nem adható!); tenyészetből származó egér (5-15 példány), süldő patkány (1-3 példány), naposcsibe és naposkacsa (5-15 példány) tetemek.
A legyengült telelő gólyák mentőhelyre szállítása érdekében a területileg illetékes nemzeti park igazgatóságához fordulhatunk, erről a nemzetipark-igazgatóságok portálján lehet tájékozódni.
Forrás: hirado.hu, MME
